14
viszontlátásra, hóember!
valaki kopogtatott az üvegen. ági az ablakhoz futott.
– Én kopogtam! – kiáltott be Sanyi. – gyere, meg kell menteni a hóem-
bert!
ági kirohant az udvarra.
– mi történt? – kérdezte izgatottan.
ági körülnézett. a hóember valóban nem állt már a régi helyen. a folyó
közepén jégtáblák úsztak.
az egyiken ott állt ócska kalapjával a hóember:
– hóember! hová akarsz menni?
hiszen elsüllyedsz! – kiáltották ijed-
ten a gyerekek.
a hóember csak mosolygott mesz-
szirôl a barátaira. azután a hasadó
jégtáblák zúgásán keresztül kiáltotta:
– a viszontlátásra! El kell válnunk!
Közeleg a tavasz!
Czeslaw Janczarski, Sebõk Éva fordítása
1. Kik a történet szereplôi?
2. hol látták viszont a hóembert?
3. miért kellett a hóembernek elbúcsúzni?
Találós kérdés
van két hosszú, gyors, sovány,
megvasalt fa-paripám.
nincsen nyerge, kantárja,
két térdem a zablája.
havat eszik, havon jár,
sebesebb, mint a madár,
egyszer kezes, másszor vad,
lejtôn új erôre kap.
ha vadrózsa, sombokor
megállít az ormokon,
toporzékol két lovam,
s hegyen-völgyön átrohan.
betufalo.indd 14
5/31/13 3