Basic HTML Version
36
A három nyúl
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdô közepében,
három nyulak összegyûltek,
selyemfûre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy félóráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s így kiáltott: „Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak...”
– Úgy, úgy bizony, mint az urak! –
feleltek a három nyulak.
– Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az idôt lopni,
most indulunk rókafogni.
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
„Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még mirôl beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek...”
Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdôszélre,
csak mielôbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:
– Szaladj te is, komám farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdô közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még mirôl beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
betufalo.indd 36
5/31/13 3