Basic HTML Version
40
Hol volt,
hol nem,
volt a Mátrában,
ahol a meggyfán
terem a kókusz,
volt,
ahogy mondom,
egy kicsi mókus.
Csirió volt a neve!
Rozsdaszínû a farka,
csöpp puha gomb az orra,
arany csillag a szeme.
Hát ez az édes Csirió,
ez tudta még csak,
hogy mi jó!
Egész nap ugrált
fáról fára,
vidám országa
volt a Mátra.
Egy napon,
szép fényesen,
sétálgat Csirió mókus,
sétálgat fenn a Mátrában
a tücskös zöld réteken.
Aznap volt mamája
születésnapja,
s gondolta: virágot szed neki,
aztán a sok vadvirággal
odújuk telirakja.
Sétálgat csöpp Csirió,
s látja, hogy körben a réten
van virág,
van millió.
Sugaras szívvel szedi,
két marka majdnem teli.
Hanem,
hajajjahaj!
Közeleg a szörnyû baj!
Mert a mókuska
nem veszi észre,
hogy egy settengô
ravaszdi róka
követi loppal
az erdô óta,
követi ôt a tücskös rétre.
Hason a fûben mászik,
csak a farka bojtja látszik,
és a sok hegyes foga
épp mókushúsra vásik.
Szömörcebokor mellett
megáll Csirió mókus,
s csöpp hangján énekelget.
Nem tudja, mi a vész,
ezért olyan merész.
A róka már közel,
méregeti magában,
hogy zsákmányát egy szuszra
hogyan ragadja el!
Mese Csirió mókuskáról
betufalo.indd 40
5/31/13 3