Basic HTML Version
51
Megöregedett az oroszlán, nem
tudott már vadat fogni, s elhatá
rozta, hogy ravaszságból él meg.
Bement egy barlangba, s betegsé
get színlelt. Látogatni kezdték a
vadállatok, és ô mind megette, akik
bementek hozzá a barlangjába.
A róka megneszelte a dolgot, megállt
a barlang szájánál, s megszólalt:
– Hát hogy vagy, oroszlán?
Az oroszlán ezt felelte:
– Rosszul. De te miért nem jössz
be hozzám?
Azt mondja a róka:
– Azért nem megyek be, mert
látom, csak bemenô nyom van, de
kijövô nincsen.
Lev Tolsztoj nyomán
Az oroszlán és a róka
Bundám homokszínû, fényes,
én vagyok a nagy sörényes.
(oroszlán)
Az oroszlán
és a hálás egér
Az oroszlán fogott egy egeret, és
meg akarta enni.
– Hagyj engem! – kérlelte az
egér. – Elôbb vagy utóbb szükséged
lehet rám.
Az erdô királya elnevette magát,
és futni hagyta.
Nem sokkal ezután az orosz-
lán a vadászok hálójába került.
Hirtelen ott termett az egér,
ügyesen elrágta a kötelet, és
kiszabadította az oroszlánt.
– Látod – mondta neki –, néha
az erôseknek is szükségük lehet a
gyengékre!
Ezópus
betufalo.indd 51
5/31/13 3