Basic HTML Version
53
volt egyszer egy medve. mindig
egyedül élt. Sose volt jó kedve. a méz
sem volt neki elég édes. a nap sem
volt elég fényes. az odúját is szûk-
nek találta. Kinn aludt egy bokor
aljában.
Egy napon megunta a szomorko-
dást. Elindult világgá.
Egy lepkével találkozott.
– hová, hová? – mordult reá.
– messzire. nap süti a réteket.
Oda megyek, ég veled!
nagyot nézett a medve. mindjárt
jobb lett a kedve.
hát amint ment, mendegélt, dim-
bes-dombos réthez ért. Egyszer csak
lát valamit a fûben.
– hát ez meg mi? – szólt. – Tán
kóró? majd elbánok vele!
Odacammog, hogy tövestôl kiránt-
sa. hát uramfia, a kóró mekegni
kezd. Felugrik egy kecske. Szegény-
nek a szarvát törte le a medve.
– ó, te golyhó
1
! nem vagyok én
kóró! hát nem látsz? – támadt rá
dühösen a kecske.
hej, beborult a medve kedve.
Kicsordult a könnye. a kecske ész-
revette. megsajnálta a szomorú
medvét.
– ne sírj, no! – mekegte. – inkább
nyújtsd a mancsod! Kössünk igaz
barátságot!
megörült nagyon a mackó. Össze-
ölelkeztek. Ekkor látta csak a med-
ve, hogy semmi oka a búsulásra.
a méz édes, a nap fényes. micsoda
csuda, nem szûk az odúja.
1. mi volt a baja a medvének?
2. Kikkel találkozott vándorlása közben?
3. miért lett jókedvû a medve?
Sok állattal találkozott.
igaz barátra lelt.
Kisütött a nap.
1
golyhó: buta
a bánatos medve
Mészöly Miklós
betufalo.indd 53
5/31/13 3