Basic HTML Version
77
Tavaly télen két cinke,
széncinke és kékcinke
– mind a kettô szép cinke –
szállt az ablakomba.
Egyik fején szénsapka,
másik fején kék sapka,
így ültek az ablakba –
de örültem nékik!
Kaptak diót, tökmagot,
mind a kettô jóllakott.
azt se mondták, jónapot,
s máris elrepültek.
Január és február,
éhes télen a madár,
mindennap eljöttek már
ebédelni hozzám.
Két cinke
megvan még az ablakom,
van dióm és van magom,
jövôre is kirakom –
visszavárom ôket!
Zelk Zoltán
3. Te mivel
etetnéd ôket?
1. írd a vonalra a versben elôforduló madarak nevét!
2. húzd alá, mit kaptak enni a cinkék!
mikor a tél a kis barátcinegét az
erdôbôl a gyümölcsösbe szorítja, a
kis madár ernyedetlen
1
szorgalom-
mal keresgéli eledelét ott, az ágak
hónaljában, a kéreg repedéseiben:
csupa alvó bogárság az, amely fá-
nak, virágnak, gyümölcsnek kárté-
kony ellensége. Ekkor a kis cinege
keresgélés közben így szól:
– nincs, nincs, itt sincs!
mikor pedig mégiscsak talál
valami icipici alvó hernyócskát,
petét vagy mást, akkor ezt mondja:
– Kicsit ér, kicsit ér!
de azért csupa szorgalom.
húzd alá azt a sort, amelybôl megtudod,
hogy a cinege nem költözô madár!
a cinege beszéde
1
ernyedetlen: szüntelen
Herman Ottó
betufalo.indd 77
5/31/13 3