Page 6 - betufalo.indd

6
Négy vándor
A világ végétôl kilenc lépésnyire, de
az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy.
A hegy mögött egy icipici pa­ta­­kocska
folydogált. Nem lehetett na­gyobb,
mint egy jókora kavics. De iga­zi hegy
volt, s igazi volt az a cér­na­szálnyi
ösvény is, ami a hegy­tôl az erdôig
ve­zetett.
Ez az erdô már nem volt olyan
ki­csi, akkora lehetett, mint mifelénk
az er­dôk.
Vidám élet volt az erdôben, de leg­
­vidámabban négy testvér élt, akik­
nek az erdô közepén volt a há­zuk.
A négy testvér neve: Tavasz, Nyár,
ôsz, Tél.
Mindez a világ elején volt. Tíz esz­
ten­dô és három nap múltán a négy
test­­vér összeveszett. Azt hiszem,
azon vesztek össze, hogy melyik
ma­dár tud nagyobbat ug­rani: a veréb
vagy a rigó? A Ta­vasz és a Nyár azt
mon­dotta, hogy a ve­réb, az ôsz és a
Tél azt mondta, hogy a rigó.
A Tavasz így szólt testvéreihez:
– Ezen mi elveszekednénk a világ
végéig. Én inkább elmegyek kö­zü­le­
tek.
Be­le­tel­he­tett vagy három hó­nap,
amíg viss­za­jött az erdôbe. Ak­kor
aztán el­di­cse­ke­dett test­vé­re­inek,
mennyire örül­tek neki az em­be­rek.
Mindenki azt mond­ta, hogy a Ta­vasz
a legszebb a vi­lágon. Ezt bi­zony nem
hagyta a Nyár. ô is út­ra­kelt, s di­cse­
ked­ve tért vissza:
– Énhozzám bizony így szóltak az
em­be­rek: te vagy a legjobb! Te ér­lel­
ted meg a búzánkat, hogy lisztet
ôröl­hessünk belôle, hogy kenyeret
süt­­hessünk belôle.
„Hát ha így van, én is útra kelek.” –
gondolta az ôsz.
Mikor visszatért, így szólt:
– Láttátok volna, hogy örültek
ne­kem az emberek! Nem is csoda,
mert teli tarisznyával mentem kö­zé­
jük. Vit­tem nekik szôlôt, diót, almát,
kör­tét.
A Tél sem hagyta magát, ô is út­
nak indult. Szaladtak elôtte a szelek,
hogy hírül vigyék érkezését.
betufalo.indd 6 5/31/13 3