Basic HTML Version
28
A naplopó medve
Egyszer a vadász, amint az erdõn ballagott, találkozott
a barnamedvével.
– Adj’ isten, medve! – köszönt rá.
– Adj’ isten, vadász! – válaszolt a medve. – Mi hír a
nagyvilágban?
– Semmi – mondta a vadász. – Hát te mit tudsz?
– Én csak annyit, hogy holnap elbújok aludni. Hiszen
nemsokára leesik az elsõ hó.
– Elbújsz aludni? És mikor bújsz elõ? – kérdezte a vadász.
– Tavasszal, mikor elolvad a hó – mondta a medve.
– Ejnye, te, világ lustája! – csóválta a fejét a vadász. –
Míg más birkózik a téllel, te csak alszol?
– Bizony alszom! – bólogatott a medve. – Még a szememet
se nyitom ki.
A vadász megharagudott, és így szólt:
– Hallod-e, te, lusta! Tudod-e, mi mindent csinálok én
télen? Szánkót javítok, prémre vadászom, a jég alatt halá-
szom! Reggeltõl estig dolgozom, és csak éjszaka pihenek. Te
még nappal is alszol? No hiszen!
És magára hagyta a medvét.
De bezzeg nem segített a szidás! A medve azóta is
átalussza a telet. Elbújik a barlangjában, és elõ se jön
tavaszig.
Csukcs népmese,
Elsõ meséskönyvem, Móra Kiadó
Melyik évszakban játszódik a mese?
Olvasd el!