Basic HTML Version
(Nyílik az ajtó, Manócska lép ki rajta.
Mazsola orrát megüti a kinyíló ajtó.)
Manócska:
Jé! Hát te még itt vagy?
Mazsola:
(Rebegve.)
Itt.
Manócska:
(Söprögetve.)
Szinte jól-
esik a hideg levegő. Odabenn már
olyan meleg van, alig lehet kibírni!
Mazsola:
(Súgva maga elé.)
Én kibír-
nám.
(Benéz az ablakon.)
Manócska!
Nem hűl ki?
Manócska:
A szoba? Dehogy hűl!
A tűzhely ontja a meleget.
Mazsola:
De a víz … a víz sem hűl ki?
Manócska:
A fürdővíz? Nem, az sem
hűl ki. Ha valaki meg akarna fürdeni
benne, hát épp most volna a legjobb.
(Söpröget tovább.)
Mazsola:
(Vacog.)
Bent meleg van,
meleg a fürdővíz. Sőt! Most volna
a legjobb.
(Egyre jobban vacog.)
Manócska!
Manócska:
Akarsz valamit mondani?
Mazsola:
Én tudok valakit, aki meg
akarna fürdeni.
Manócska:
Ne mondd!
(Körülnéz.)
És
hol az a valaki?
Mazsola:
(Behúzza a nyakát.)
Itt, egé-
szen közel.
Manócska:
(Keresgél.)
Érdekes! Nem
látok itt egy lelket sem rajtad kívül.
Mazsola:
(Halkan.)
Hát nincs is.
Manócska:
De hiszen most mondtad,
hogy van itt valaki, aki szívesen meg-
fürdene.
Mazsola:
(Röstellkedve.)
Hát van, hát
van…
(Odasettenkedik Manócská-
hoz, és annak nadrágszárába akarja
törölni az orrát.)
Manócska:
(Gyors mozdulattal előkap
egy zsebkendőt, és megtörli a malac
orrát.)
Csak nem rólad van szó?
Mazsola:
(Fejét lehajtva.)
De igen.
Manócska:
Lám, eznagyszerű! Gyerünk
hamar, mielőtt még kihűlne a víz.
(Fordul a díszlet: Látjuk a fürdővizes
dézsát.)
Mazsola:
(Beront az ajtón. Megtorpan
a meglepetéstől.)
Manócska, te tud-
tad, hogy ma itt valaki fürödni fog?
Manócska:
(Belesegíti a dézsába, és
csutakolni kezdi.)
Sejtettem.
elso_olv_jav.indd 107
2/21/13