Basic HTML Version
10
Feb-ru-ár
Is-mét e-lő-bújt a na-pocs-ka. fé-nye-sen és vi-dá-man
sü-tött a ha-vas táj-ra, még me-le-gí-tett is egy
ki-csit. Jég-csa-pok lóg-tak az e-resz-ről. Víz-
csep-pek gör-dül-tek vé-gig raj-tuk.
„Ta-lán már vé-ge a tél-nek, és kez-dő-dik a
ta-vasz” – gon-dol-ta a cin-ke. Ör-ven-de-zett
és har-sá-nyan é-ne-kel-te:
Kis ci-pő, kis ci-pő,
Itt van a jó i-dő.
– Ko-rán é-ne-kelsz, ma-dár-ka – szólt az ö-reg ve-réb –, csa-ló-ka
ez az i-dő! fá-zunk mi még ta-va-szig e-le-get!
Vitalij Bianki
1.
rakd ki be-tű-sín-be a meg-szó-la-ló ma-da-rak ne-vét!
1.
Mi-kor nyí-lik a hó-vi-rág?
Hóvirág
– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
– Véget ér a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap,
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
– Ó, be szép ez, virágom.
Donászy Magda
elso_olv_jav.indd 10
2/21/13