14
Egy teve men-de-gélt az úton. A kö-tő-fé-ket
1
maga után húzta a földön.
El-kap-ta egy e-gér-ke, és úgy tett, mintha ő ve-zet-né a tevét. Egyre mon-
do-gat-ta:
– Milyen erős vagyok! Egy tevét ve-ze-tek!
Közben egy nagy fo-lyó-hoz értek.
– No, vezess tovább! – mondta a teve.
– Mély a víz! Engedj fel-ül-ni a há-tad-ra! Vigyél át a vízen! – kérte az
e-gér-ke.
– Ha meg-í-gé-red, hogy szerény leszel ez-u-tán!
Az e-gér-ke meg-í-gér-te. A teve át-vit-te a vízen.
E-gyet-ér-tés-ben bak-tat-tak
2
tovább ez-u-tán.
In-di-a-i nép-me-se
1
kö-tő-fék = az állat fe-jé-re húzott kantár, a-mely-nél fogva ve-ze-tik az ál-la-tot
2
bak-tat-tak = lassan, ne-héz-ke-sen mentek tovább
1.
Mondd el!
a) Hogyan di-cse-ke-dett az e-gér-ke először?
b) Mire kérte az e-gér-ke a fo-lyó-nál a tevét?
c) Mit í-gér-te-tett meg az e-gér-rel a teve?
2.
Mit gondolsz, meg-tar-tot-ta az e-gér-ke az í-gé-re-tét?
3.
ol-vas-sá-tok el a mesét sze-re-pek szerint!
4.
olvasd fel a-zo-kat a mon-da-to-kat, a-me-lyek leg-in-kább kap-cso-lód-
nak a rajzhoz!
elso_olv_jav.indd 14
2/21/13