Page 20 - elso_olv_jav.indd

20
Volt egy­szer egy kecs­ke. Há­zi­kót csi­nált ma­gá­nak az er­dő szé­lén,
és ott ne-­vel-­get-­te gyer-­me-­ke-it. Min­den­nap el­ment a kecs­ke az er­dő­re
e-le-­de-­lért.
Va­-la-­hány-­szor el­ment, gyer-­me-­ke-i-­nek meg-­pa-­ran-­csol-­ta, hogy az
aj­tót zár­ják be jó erő­sen, s ki ne nyis­sák sen­ki­nek.
Ha vissza­tért az er­dő­ről, meg­-ko-­pog-­tat-­ta szar­vá­val az aj­tót, s ezt é-ne­
kel-­te:
Gi­dács­káim, kiskecskéim!
Nyis­sá­tok ki, cse­me­téim,
anyács­ká­tok ér­ke­zett meg,
édes te­jet ho­zott nek­tek.
A gi­dák meg­-hal-­lot-­ták any­juk sza­vát, s ki­-nyi-­tot-­ták az aj­tót. A kecs­ke
meg-e-tet-­te őket, s új­ra ki­ment az er­dő­re. A gi­dák jó erő­sen be-­zár-­kóz-­
tak, s úgy vár­ták vissza any­ju­kat.
Egy­szer meg­les­te a kecs­két a far­kas. Mi­helyt a kecs­ke ki­ment az er­dő­
re, o-da-­som­-poly-­gott1 a kuny­hó­hoz. Dur­va han­gon ü-völ-­te-­ni kezd­te:
elso_olv_jav.indd 20 2/21/13