60
A gyerekek fát ültettek a parkban. Még kicsi volt a fa. Gyökeret eresztett
és nőni kezdett. Már négy ága volt teli levéllel.
Egy fiú elment mellette, leszakított egy levelet, ösz-sze-gyűr-te és eldobta.
– Miért sza-kí-tot-tam le? – gondolta. De aztán meg-nyu-go-dott. A fának
még sok levele van.
Arra ment egy másik fiú, letört egy ágat. Így gon-dol-ko-dott:
– Maradt még három ága.
Arra szaladt egy lány labdával. Feldobta a labdát a magasba. Az éppen
a kis fára esett, és reccs! – letörte a felső ágát.
– Hát ez baj! – mondta a kislány és el-ko-mo-lyo-dott. Aztán mégis meg
nyug-tat-ta magát:
– Á, ettől még nem hal meg a fa! Nő majd új ága.
Jött egy fiú az új bics-ká-já-val
1
.
– No, mindjárt ki-pró-bá-lom, fog-e az éle – gondolta, és levágta a fa
harmadik ágát.
– Jó éles bicskám van! – gondolta.
A kis fa elszáradt.
Arra jöttek a gyerekek, akik el-ül-tet-ték. Azon ta-na-kod-tak
2
, vajon miért
pusztult el a kis fa.
Puskin meséje nyomán
1
bicska = zsebkés
2
ta-na-kod-tak = gon-dol-kod-tak, töprengtek, el-mél-ked-tek
elso_olv_jav.indd 60
2/21/13