Page 60 - elso_olv_jav.indd

60
A gye­re­kek fát ül­tet­tek a park­ban. Még ki­csi volt a fa. Gyö­ke­ret eresz­tett
és nő­ni kez­dett. Már négy ága volt te­li le­vél­lel.
Egy fiú el­ment mel­let­te, le­sza­kí­tott egy le­ve­let, ösz-sze-­gyűr-­te és el­dob­ta.
– Miért sza-­kí-­tot-­tam le? – gon­dol­ta. De az­tán meg-­nyu-­go-­dott. A fá­nak
még sok le­ve­le van.
Ar­ra ment egy má­sik fiú, le­tört egy ágat. Így gon-­dol-­ko-­dott:
– Ma­radt még há­rom ága.
Ar­ra sza­ladt egy lány lab­dá­val. Fel­dob­ta a lab­dát a ma­gas­ba. Az ép­pen
a kis fá­ra esett, és reccs! – le­tör­te a fel­ső ágát.
– Hát ez baj! – mond­ta a kis­lány és el­-ko-­mo­-lyo-­dott. Az­tán mégis meg­
nyug-­tat-­ta ma­gát:
– Á, et­től még nem hal meg a fa! Nő majd új ága.
Jött egy fiú az új bics-­ká-­já-­val1 .
– No, mind­járt ki­-pró-­bá-­lom, fog-e az éle – gon­dol­ta, és le­vág­ta a fa
har­ma­dik ágát.
– Jó éles bics­kám van! – gon­dol­ta.
A kis fa el­szá­radt.
Ar­ra jöt­tek a gye­re­kek, akik el-ül-­tet-­ték. Azon ta-­na-­kod-­tak2 , va­jon miért
pusz­tult el a kis fa.
Puskin meséje nyomán
1 bicska = zsebkés
2 ta-na-kod-tak = gon-dol-kod-tak, töprengtek, el-mél-ked-tek
elso_olv_jav.indd 60 2/21/13