Page 80 - elso_olv_jav.indd

80
Gyur­ka ki­né­zett az ab­la­kon. Ra­-gyo-­gó-an sü­tött a nap. A kis­-fi-ú­-nak hir-­
te­len ked­ve tá­madt, hogy va­la­mi jó­tet­tet vi­gyen vé­ghez. El­-gon-­dol­-ko­-zott:
– Mi vol­na, ha a kishúgom be-­le-es­-ne a víz­be, s én ki­-men-­te­-ném?
Ép­pen be­top­pant1 a kishúga, és kér­te:
– Gye­re, Gyur­ka, sé­tál­ni!
– Ne za­varj! – ri­-pa-­ko-­dott rá2 Gyur­ka, és to­vább fűz­te gon-­do­-la-­ta-it3.
– Vagy ha a nagy­ma­mát farkas tá­mad­ná meg, és én le­lő­ném?
Jött is mind­járt a nagy­ma­ma:
– Gyu­ri­kám, lel­kem, se­gíts meg­-te-­rí-­te-­ni az asz­talt!
– Te­rítsd meg ma­gad, én nem érek rá!
A nagy­ma­ma szo­-mo­-rú-an ki­ment. Gyur­ka gon­-do-­la­-ta-i-­ba mé­lyedt.
– Hát­ha Bod­ri be-­le-es­-ne a kút­ba, és én vol­nék az, aki ki-­men-­te-­né?
Nyom­ban ott ter­mett Bod­ri, és ké­rőn né­zett Gyur­ká­ra, mint­ha azt mon­
da­ná: „Szom­jas va­gyok, adj in­nom, Gyur­ka!”
– Ta­ka­rodj ki! Hagyj gon­-dol-­kod-­ni! – sze­gény Bod­ri bús-­la-­kod-­va el­tűnt
a bok­rok kö­zött.
Gyur­ka é-des-­any-­já-­hoz for­dult:
– É-des-­a-nyám, va­la­mi jó­tet­tet sze­ret­nék vé­g-hez-­vin-­ni4 . Mi le­het­­ne az?
É-des-­any-­ja meg­-si-­mo-­gat-­ta a kis­fiú fe­jét és így szólt:
– Sé­tálj, fiam, a hú­god­dal, se­gíts a nagy-­ma-­má-­nak, és adj vi­zet Bod­ri­nak!
1 be­top­pant = vá­-rat-­la-­nul be­lé­pett, be­jött
2 ri­-pa-­ko-­dott rá = dur­ván, mér­ge­sen rá­szólt
3 to­vább fűz­te gon­-do-­la-­ta-it = to­vább gon-dol-­ko-­dott
4 vé­g-hez-­vin-­ni = meg­-csi-­nál-­ni, vég­-re-­haj-­ta-­ni, meg­ten­ni
elso_olv_jav.indd 80 2/21/13