Basic HTML Version
24
az erdő közepén állott az öreg tölgyfa.
ő volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója;
ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bi-
zonyára megemelték volna, mielőtt rászáll-
nak. Mert többet tudott ő a madarak életé-
ről, mint maguk a rigók és mátyásmadarak.
Hiszen száz év alatt száz és száz fészket rin-
gatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röp-
pent először világgá a lombjai közül.
Egyik nap a bagoly elővette falevelek-
ből készült kalendáriumát, és kiszámítot-
ta, hogy másnap lesz a tölgyfa születés-
napja. össze is hívta a madarakat, és azt
indítványozta, hogy lepjék meg vala-
mi ajándékkal a jóságos tölgyfát. Persze,
mindnyájan örültek a bagoly indítványá-
nak, s annak, hogy a tudós madárnak ka-
lendáriuma van, s így megünnepelhetik a
tölgyfa születésnapját. törték is a fejüket,
hogy mi lenne a legalkalmasabb ajándék,
de a bagoly ezt is tudta:
– Mi lenne más, mint valami szép dal?
Madarak vagytok, hát énekelni fogtok a
tölgyfának. de nem akárhogyan! Meg-
alakítjuk az első erdei dalárdát, tanulunk
valami szép dalt, és egyszerre elénekeljük
holnap hajnalban.
Megkezdődött a tanulás, de bizony nem
sokra mentek vele. a rigó csak azt fújta,
hogy „tillió”, a szarka azt, hogy „csörgő-
csörgő”, a varjú csak azt, hogy „kár-Pál,
kár-Pál”. végül össze is vesztek, s elszáll-
tak, ki merre látott. de azért másnap haj-
nalban mind odalopóztak a tölgyfa ágaira,
és mind elfújta külön-külön a maga nótá-
ját. Így is volt jó ez, mert így tetszett a száz-
éves tölgyfának, s meghatottságában azt
ígérte, hogy még száz évig fogja ringatni a
rigó-, szarka- és harkályfészkeket.
Zelk Zoltán
A tölgyfA SZületÉSNApjA