Basic HTML Version
50
A szúnyogkirálynŐ szerencséje
1
zsombék:
mocsárból kiemelkedő tömör növénycsoport, kis halom
Kisfiú ült a tóparton. Lábát a langyos vízbe
lógatta, s gyönyörködött a tó vizében hű-
sölő nyári napban. A víz fölött fáradt szú-
nyog siránkozott. Szeretett volna szegényke
a
zsombékon
1
szunnyadó sásra ereszkedni.
De a zsombékon ott gubbasztott a dülledt
szemű béka.
– Ereszkedj csak alábbacska, lelkem, ilyen
dundi kis szúnyogot régóta nem nyeltem.
Így verselgetett magában a dülledt sze-
mű, de csöppet sem bamba béka. S már jó
előre nagyokat nyelt a pompás szúnyogpe-
csenyéhez. Igen ám, de nagy vágyakozásá-
ban észre sem vette, hogy a zsombék mö-
gött ott ólálkodik a piros lábú gólya. Már
emelte és tátotta volna a csőrét, hogy a bé-
kát a zsombékról a magasba röppentse.
De akkor: zutty! A kisfiú követ dobott a
tóba. A béka meg: klutty! Fejeselt egy hatal-
masat. Eltűnt, mintha ott sem lett volna.
Csalódottan csettintett a hoppon ma-
radt gólya, de azért méltóságteljesen ru-
gaszkodott, libbent a magasba.
A kis szúnyogmadár meg ekképpen há-
lálkodva zirregett-cirregett a kisfiú füle
körül:
– Jó tett helyébe jót várj! Én mondom
ezt neked, a szúnyogok királynője.
Meg is tartotta ígéretét a szúnyogok ki-
rálynője, mert nem akadt az egész tópar-
ti nagy birodalomban egyetlen mihaszna
szúnyog sem, aki a kisfiú csupasz karjába,
lábába mert volna csípni. Még akkor sem,
amikor a nap jól kifürödte magát, már a
hegy mögötti vetett ágyban aludta az iga-
zak álmát.
Kányádi Sándor