Basic HTML Version
52
A gólya meg az irigy halász
A tihanyi rév mellett a parton élt egy öreg
halász két fiával. Az egyik engedelmes szívű
volt, a másik gonosz és irigy. Egyszer az öreg
halász beteg lett, és magához hívatta fiait.
– Kedves gyermekeim, érzem közeled-
ni utolsó órámat, nem akarom, hogy halá-
lom után veszekedjetek. Nincs egyebem,
mint a
bödönhajó
1
a nagyhálóval, meg a
kis
ladik
2
az eresztőhálóval. Ezeket igaz-
ságosan nem tudom elosztani köztetek,
ezért arra gondoltam, halásszatok együtt,
osztozzatok meg a halon.
– Azt már nem! Én vagyok az idősebb,
enyém a bödönhajó a nagyhálóval!
Elszomorodott erre az apja.
– Hagyja édesapám, elég lesz nekem a
ladik. Megélek én, csak szerencse legyen
hozzá! – szólt a fiatalabb.
– Jól van – könnyebbült meg az öreg,
és meg is halt.
A temetés után így szólt az idősebb fiú:
– Enyém a Balaton nagyobbik fele, te
meg érd be a kisebbel!
Másnap a bödönhajójával és a nagy-
hálóval rengeteg halat fogott, de akadt a
halak közt egynéhány béka is, azokat vis�-
szadobta a vízbe. Egyszer csak odarepült
hozzá egy gólya.
– Kérlek, dobj a partra egy kis békape
csenyét! Öreg vagyok, nem tudok már
olyan jól vadászni.
– Van eszemben! Fogj magadnak, ha
meg ügyetlen vagy, vess magadra!
Megharagudott erre a gólya.
– Jól van, ne fogjon egyebet a hálód,
csak kígyót meg békát!
Amint a gólya elrepült, rémülten látta
a halász, hogy a hajó teli kígyóval, béká-
val. Irtózva lapátolta valamennyit a vízbe,
s beljebb evezett, de mikor a hálót behúz-
ta, megint kígyó meg béka nyüzsgött ben-
ne. Hal sehol, még vacsorára való sem.
A gólya odarepült a másik halászhoz is.
– Kérlek, dobj a partra egy kis békape
csenyét! Öreg vagyok, nem sikerült a va
dászat. Még ma alig ettem!