Basic HTML Version
60
Volt egyszer egy öszvér. Mint minden öszvér, ez is azt gondolta, hogy ő a legokosabb te-
remtés a világon.
Egyszer ez az
ökör öszvér szamár
betévedt egy kertbe. Látja, hogy az erős, ma-
gas almafákon apró, piros
körték diók almák
teremnek, a fa alatt pedig, vékony
indákon, óriási dinnyék érnek.
Felnéz az öszvér még egyszer
a fára, a háztetőre, a napra,
aztán lenéz a dinnyére,
és bosszúsan csapja hátra a fülét.
– Milyen ostobán rendezték el ezt a világot! – gondolta. – Bízták volna csak rám,
a bölcs a fafejű a tudálékos
öszvérre, én mindent másképp csináltam volna!
Meghallotta ezt az almafán üldögélő veréb.
– Mi az, ami nem nyerte meg tetszésedet? – kérdezte
a rigó. a szarka. a veréb.
– Hát nem látod? – szólt az öszvér. – Nézz körül!
Ezen a nagy almafán akkora almák teremnek, mint egy kisgyermek ökle, azokat az ösz-
vérfej nagyságú
tököket dinnyéket káposztákat
meg alig bírják a vékony indák.
Az volna a helyes, ha
az almafán az akácfán a körtefán
akkora alma teremne,
mint a dinnye, a gyönge indákon meg olyan kis dinnyék nőnének, mint az alma!
Így szólt az öszvér, aztán vakarni kezdte az oldalát az almafa törzsén. Abban a pillanat-
ban leesett egy alma, és nagyot koppant az öszvér
hátán. orrán. fején.
– Iá-iá-iá! Szegény fejem, ja-a-aj! – ordított az öszvér.
A kis veréb ezen nagyot
nevetett. ásított. ugrott.
– Látod, tisztelt bölcs, még jó, hogy az alma nem akkora, mint
a dió, a dinnye, a körte,
mert különben kereshetnéd most a fejedet!
– Iga-az – mondta az öszvér, és gyorsan elhordta az irháját.
üzbég mese
Olvasd el a mesét! Húzd át azokat a szavakat, amelyek nem illenek a mondatba!
A bölcs öszvér
II. olvasáspróba