Basic HTML Version
64
a háziasszony magot szórt az ablak párkányára az éhes ma-
daraknak.
az ablak előtt fa állt; rajta két vadgalamb ült és egy csa-
pat veréb.
a verebek lecsaptak volna nyomban a párkányra, a két
galamb azonban kevélyen rájuk szólt, hogy legyenek szeré-
nyebbek, mivel csak verebek; a mag java őket illeti, és csak
a maradékot kapja a verébhad.
Így dölyfösködtek, és utána szárnyat lebbentve az ablak-
párkányra szálltak.
a párkányon pirultak a magok, egyik kisebb volt, a má-
sik nagyobb, egyik sovány volt, másik szép kövéres. szólt
az egyik galamb: „Ez az enyém lesz!” a másik felé csípett:
„az enyém!” Hajba kaptak a párkány peremén. Mindegyik
a legszebb magot kívánta, s ha ez bekapta, az nyomban
kivágta társa csőréből. Így verekedett a két galamb. a fán a
verebek figyelték, hogy míg azok rugdalóznak, potyog, po-
tyog a párkányról a sok mag.
Előbb egy veréb, aztán két veréb röpült az ablak alá pró-
baképp; majd látva, hogy egymást búbolva-tépve ügyet sem
vet a két galamb egyébre, az egész had leszállt, és jó nagyot
mulatva rajtuk, torkig jóllakott.
Rónay György
Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét,
úgy találomformán.
sikert nem remélt még.
Bizony néha az is kevés,
ha egy tucat lukat bevés,
mert mire az asztal terül,
a lakoma elmenekül.
de alig koppantott kettőt vagy hármat,
a szerencse hozta már az aranytálat:
Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt,
s kikiáltott: szabad!
Romhányi József
A VAdgAlAMbOK ÉS A VerebeK
A HArKály SZereNcSÉje