Basic HTML Version
6
nyugtalanul aludt éjszaka a nagy bükkfa.
nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott.
alig várta, hogy megvirradjon, hogy szét-
nézhessen a tájon.
– Bikmakk, bikmakk! – ébredtek a mó-
kusok is vígan ugrándozva.
Maga alá tekintett az öreg erdő. s hát mit
kell látnia: csupa frissen hullott bükkmakk
az avar. annak örültek úgy a mókusok.
s az öreg erdő látta, hogy magányos tár-
sa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul
tekint körül.
– Mi történt, szomszéd? – szólt át a bükk-
erdő a tölgyfának.
– világgá ment a nyár – felelte a tölgy he-
lyett a mogyoróbokor.
– világgá, világgá ment – sóhajtott most
már a tölgy is. s már látták is mindannyian a
nyár lába nyomát végig a patak mentén hú-
zódó hosszúkás réten.
Füttyszót is hallottak. s látni vélték, mint-
ha egy úrfiforma ugrált volna kikericsről ki-
kericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom
szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot,
mogyorót csörgetve táncolt a falu felé.
az ősz volt. Bizonyára a diószüretre sietett.
Kányádi Sándor
1.
a)
gyakorold a következő szavak olvasását!
aludt
bükkfa
hallottak
úrfiforma
diószüretre
tanácstalanul
szólt
frissen
füttyszót
kikericsről
ugrándozva
szétnézhessen
b)
keresd meg a szövegben és húzd alá az olvasott szavakat!
2.
kik szólalnak meg a szövegben? keretezd be a nevüket!
3.
Mondd el a társaidnak, milyennek látták a fák az őszt!
útrA Kelt A Nyár
Fürge lábán, lenge szárnyán,
útra kelt a nyár.
Piros arcát, arany haját
nem láthatjuk már.
gólyák, fecskék, fülemülék
elkísérték messze.
Erdő, mező elszendergett,
és észre sem vette.
a kék eget, a meleget
mind becsomagolta,
a fellegek keseregnek,
siratják azóta.
Osvát Erzsébet
Világgá MeNt A Nyár