Basic HTML Version
88
Jött a hegyről, jődögélt,
s amikor a völgybe ért,
lábujjhegyen, lassacskán,
csörgedezett tétován.
Bámészkodott, meg-megállott,
sajnálta, hogy a pisztrángok
nem jöttek a hegyről véle,
s félve
gondolt már előre
a girbegurba jövendőre.
érezte, hogy kedve fogy.
s hát egyszer csak látja, hogy
gigágázó lúdcsapat
fut felé, s a kis patak
ijedtében átszaladt
a legelső híd alatt.
Kányádi Sándor
Ballag a folyó
csöndeskén,
füzek állnak a
part mentén.
nézik a vizet,
bámulják.
ámuldoznak a
vén fűzfák.
kérdik egymást s a
folyót is,
hová ballag a
sok-sok víz.
de a folyó csak
ballagdál.
Meg-megáll minden
pataknál.
Fölveszi őket,
becézve
ülteti, mintha
szekérre.
viszi, ringatja,
dajkálja.
néznek a fűzfák
utána.
összesusognak,
aggasztja
őket a folyó
nagy titka.
víz fölött fecske
cikázgat.
örömére a
fűzfáknak.
tőle is kérdik,
s megtudják
végre a folyó
nagy titkát.
tengerbe ballag,
tengernek.
állnak a fűzfák,
merengnek.
s véges-végig a
part mentén
rügyezni kezdnek
csöndeskén.
Kányádi Sándor
A pAtAK
bAllAg A fOlyó