Basic HTML Version
90
Az már réges-régen is úgy volt, hogy hol a
Naptündér, hol a Holdtündér járta körül
a világot. Egyszer, amint éppen a Hold-
tündér volt úton, s éppen a Balaton fölött
járt, megpillantotta a sziget-tündérkéket.
A tihanyi parton táncoltak.
De hamar elunták a táncot, s azon
kezdtek töprengeni, mi lehet a tó két végé-
nél. Hogy lehetne oda eljutni? Mert még
akkor nem járt sem csónak, sem hajó a ví-
zen. Legalább egy híd volna rajta, mondo-
gatták. Amint így tanakodtak, meghallotta
őket a Naptündér, aki víz alatti selyem-
ágyán feküdt.
Gondolkodott, miként teljesíthetné a
kívánságukat. Végül elhatározta, hogy ko-
rán reggel, amint fölkel, épít egy aranyhi-
dat, azon átmehetnek, megnézhetik, mi
van a tó egyik végénél. Igen ám, de a szi-
get-tündérkék a másik végére is kíváncsiak!
Egész nap pedig nem lehet a vízen hagyni
a hidat. Törte a fejét, mit tegyen. Aztán
kitalálta: este, mielőtt nyugovóra tér, épít
egy másik hidat is. Fel is üzent az egyik
vízitündérrel, hogy reggel elkészül az egyik
aranyhíd, este pedig a másik. De ne sokat
időzzenek, mert a hidat sem nappalra, sem
éjszakára a vízen nem hagyhatja.
Megörültek a sziget-tündérkék a hírnek,
alig várták, hogy pirkadjon! Akkor aztán
beültek aranyos hintójukba, nekiindultak
a rövidebb útnak. Örömmel látták, hogy a
Balaton egyik végében pontosan olyan tün-
dérkék tanyáznak, mint ők maguk. Vendé-
geskedtek egy kicsit, aztán hazakocsikáztak,
alkonyatig még aludtak is egyet.
A másik aranyhíd még tündöklőbb
volt, mint az első. Aranyszőrű paripákon
indultak el rajta a hosszabbik útra, s látták,
hogy a Balaton másik végében is olyanfor-
mák a tündérkék, mint ők. Csak hát sok-
kal szebbek.
Itt már tovább vendégeskedtek, sokáig
táncoltak, és ahogy a táncot abbahagyták,
akkor vették észre, hogy gőzölgő tó támadt
a verítékükből. Elnevezték Hévíznek.
És az aranyhidak azóta is megépülnek.
Pintér Pálné
A sziget-tündérkék aranyhídja