Basic HTML Version
95
Valamikor réges-régen, amikor a Földön az első cseresznyefa kivirágzott, a gyümölcs épp
oly fehér volt, mint a fa virága. Hiú volt
a fa, a virág, a gyökér,
és módfelett irigyel-
te a nagyobb
virágokat leveleket gyümölcsöket
érlelő társait, az almafát, a barackfát,
de leginkább a körtefát.
Meg is fogadta, hogy jövőre túltesz
a körtefán, az akácfán, a diófán,
és akkora
meggyeket cseresznyéket almákat
fog nevelni, mint egy-egy kisebb dinnye.
A következő esztendő
januárjában, májusában, októberében,
amikor a korai
cseresznyék már kis csomókban lógtak az ágakon, arra ment egy bölcs öregember és meg-
szólította
a körtefát: a cseresznyefát: a rigót:
– Miért vagy oly búvalbélelt, hiszen az ágaid roskadásig teltek a finom szemekkel? –
kérdezte
a fiú. az öregasszony. az öregember.
– Van nekem bánatom elég – sóhajtott a cseresznye.
– Hiába igyekeztem túltenni a körtén, csak ilyen
kukacosak aprók fehérek
maradtak a gyümölcseim.
– Szégyelld magad! – rótta meg az öreg
bölcs a fát.
– Miért kívánsz körte lenni? Inkább
örülnél, hogy te vagy
a nyár az ősz
a tavasz
első finom gyümölcse, és abban
gyönyörködnél, hogy milyen örömet szerzel
gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
A hiú cseresznyefa belátta, hogy igaza
van
a körtefának, az öregembernek,
a gyerekeknek,
és nagyon elszégyellte magát.
Olyannyira, hogy kis
gyümölcse virága
levele
mélyen elpirult.
Azóta
zöld fehér piros
a cseresznye.
Barta Mihály alapján
Húzd át a mondatba nem illő szavakat úgy, hogy a mese értelmes maradjon!
Mióta piros a cseresznye?
IV. Olvasáspróba