102
A könyvvé vált kakas
Mire kiértünk a télből, én már annyira előrehaladtam a tudományokban, hogy úgy
olvastam a kalendáriumot
1
, mint a vízfolyás. Piacról, boltból, ha újságpapírban hoz
tunk valamit, arra én mindjárt rávetettem magam. …
Az édesapámnak nem nagyon tetszett ez a nagy mohóság
2
.
– Nem való az, fiam, hogy te minden tücsköt-bogarat összeolvasol. Őszre, ha Isten
éltet, beadlak a városi nagy iskolába. Ott majd megtanítanak rá, mi való neked, mi
nem. Addig pedig szétnézünk a padláson valamelyik sarokban. …
Szaladtam én a padlásra mindjárt, s olyan nyaláb
3
könyvvel mászkáltam le, hogy
csak úgy nyögtem bele. Kergetett is vissza velük édesapám:
– Csak egyesével, fiamuram! A levest se keverjük össze az uborkasalátával meg a
mákos csíkkal, hanem külön-külön esszük, nem ronthatjuk el a gyomrunkat.
Elszomorodva hurcoltam vissza a könyveket, csak a legvastagabbat hagytam oda
lent. Az legalább a magyarok történelme volt. Aztán jöttek a többi okos könyvek. Per
sze egy szót sem értettem belőlük. De azért fönnhangon
4
olvastam őket az udvar
közepén. …
Öreg kakasunk azonban méltóságos léptekkel odaállt elém. Kissé balra konyította
a fejét, és fél szemét lefogva hunyorított rám a másikkal.
– Mi lelt téged, kisfiú? – vágott a lábam szárához.
Odatartottam eléje a könyvet. Csí
pett rajta egyet-kettőt. Aztán hirte
len hátat fordított. Csak úgy lobogott
fekete tolla fölött vérvörös taraja és
roppant hosszú szakálla.
Aztán világgá kürtölte a szemét
dombról, hogy milyen ostoba terem
tés a kisgyerek. Könyvből tanulja a
kukorékolást.
Így viaskodtam az okos könyvek
kel.
Szülém
5
egy reggel, amikor a piac
ról hazajött, odaintett magához.
– Nézd, mit hoztam neked, cselé
dem – húzott elő a kötője
6
alól egy
szép tarkabarka könyvet.
– Apádnak most nem kell megmu
tatni, lelkem. Ez nem nagyon tanul
ságos könyv. Csak szép kitalálások
vannak benne.
7szinvarazs_jav.indd 102
7/25/