Basic HTML Version
116
A jó orvosság
Beteg volt a kislányom, pedig semmije se fájt. Csak étvágya nem volt, meg aludni
nem tudott.
– Bizony vérszegény ez a kislány – veregette meg a doktor bácsi Panka sápadt ké
pét. – No, de majd segítek ezen a városi kisasszonyon. Nem kell neki más orvosság,
csak reggelire rigófütty, ebédre tücsökhegedülés, vacsorára meg kolompszó.
Nagyot néztem az orvos szavaira, de aztán megértettem. Szedtükvettük a sátor
fánkat, s másnap már kint voltunk a pusztán. Sárgarigók köszöntöttek bennünket,
mikor harmatos hajnalon megállott kocsink a fehér tanya előtt.
S uramfia, Pankának az volt az első szava, ahogy beugrott az eresz alá:
– Jaj, apuskám, odaadnám a törött lábú babámat egy pohár friss tejért.
No, a Bimbó tehénnek még a baba sem kellett, mégis adott friss tejet. Nem is egy
pohárral, hanem kettővel. Örömömben visszafütyültem a sárgarigónak:
– Áldja meg az Isten azt a tudós doktor bácsit! Már látom, hogy használ az orvos
sága. Hát még ha a tücsökmuzsika megszólal ebédre!
Azért persze egy kicsit messzebb kellett menni. Aranyos búzaföldeken, árnyas
gyümölcsösökön, vadvirágos réteken keresztül. Messziről hallottam, hogy milliom tü
csök pengeti hegedűjét a tiszteletünkre:
– Kirí, kiríkirí?
Kirí? Hát bizony Panka volt az, aki majd ríva fakadt már az éhség
től. Én ugyan nemigen tudtam enni az örömtől, de ő megfelelt az
én részemnek is.
Öreg diófák árnyékában hevertük
át a délutánt, s hazafelé kolompolt
a csorda, mikor a pázsiton
nekiültünk a vacsorának.
Biz az csak húsos sza-
lonna volt, meg friss túró.
De olyan jóízűen evett be
lőle Panka, hogy öröm volt
nézni.
Két hét sem telt el, pi-
ros lett a kislányom arca,
mint a rózsa. Azóta minden
sápadt városi gyereknek me
rem ezt az orvosságot aján
lani: reggelire rigófütty, ebéd
re tücsökhegedülés, vacsorára
kolompszó.
Móra Ferenc
k
s
t
t
f l
k b v t
u
z f
p
k
z
c n
í
l n
z
ó
d
r
r
v s g
g l
f
c h g d l
c r
7szinvarazs_jav.indd 116
7/25/