Page 118 - 7szinvarazs_jav.indd

118
Nagy­ma­má­nál van egy el­ső udvar meg egy hát­só udvar. Ott min­den van. A pad­lá­
son galambok.
Az a ga­lamb, ame­lyik egy­foly­tá­ban ül a fész­kén, az köl­ti a to­já­so­kat. Lát­tam már
kisgalambokat is. Majd­nem ko­pa­szok. Csú­nyák, és ha fe­lé­jük nyú­lok, kitát­ják a cső­
rü­ket. Nem a nagy­ma­ma ga­lamb­jai, csak oda­szok­tak a pad­lás­ra. Van a pad­lá­son
még dió és ku­ko­ri­ca. És egy nagy lá­da, ami­ből egy­szer min­dent ki­ra­kod­tam. Sok pók­
há­lós, rossz ru­ha volt ben­ne, meg egy nagy kö­csög 1, ami­be nem mer­tem be­le­nyúl­ni.
Nagy­ma­máék­nál az ut­ca­sar­kon van egy bolt. Ez egy ré­gi bolt. Nem olyan, mint ott­
hon, a mi ön­ki­szol­gá­ló boltunk.
Eb­ben a bolt­ban csak egy né­ni van. Ami­kor el­küld a nagy­ma­ma kris­tály­cuko­rért
vagy élesz­tőért, a bol­tos né­ni min­dig meg­kér­de­zi: „Mit kérsz, ara­­nyos­kám?”. Már
adott rá­gót, cso­kit, szo­pó­kát2, és nem is kel­lett ér­te fi­zet­ni.
Itt min­den bá­csi és né­ni megál­lít az ut­cán. Meg­kér­de­zik, hogy hív­nak, ki fia va­gyok,
és mi­lyen az élet a vá­rosban. Egy né­ni adott mo­gyo­rót. Azt mond­ta, hogy ő a mi ro­ko­
nunk, és hogy mi­kor me­gyek el hoz­zá­juk.
Men­nék én, de nagy­ma­ma min­dig rám pa­ran­csol, hogy el ne csa­va­rog­jak, mert
még el ta­lá­lok vesz­ni, és ak­kor jaj lesz őne­ki.
Nem ta­lá­lok én el­vesz­ni, mon­do­gatom ma­gam­ban. El­vesz­ni csak a tű szokott, a
gomb meg az üveg­go­lyó. A nagy­ma­ma en­gem még min­dig egészben adott át a ma­
má­nak, ami­kor el­­jött ér­tem, hogy ha­za­vi­gyen.
Né­meth Ist­ván
1 kö­csög: a nya­ká­nál össze­szű­kü­lő, ha­sas cserép­edény
2 szo­pó­ka: nya­ló­ka
Mi van a nagymamánál?
7szinvarazs_jav.indd 118 7/25/