Page 25 - 7szinvarazs_jav.indd

Tegnap reggel, amint kinyitottam az ablakot,
odaesika párkányra egy száraz falevél. Ősz
a küldője, szélpostás a hozója. Megcsípte már a
dér ezt a levelet. Olyan, mintha ezüstporral volna
behintve. Olvasni pedig ezt lehet róla:
Kergetem a falevelet,
Hátamon hozom a telet,
Mosolygós a születésem,
Lucskos, sáros temetésem.
Hát ez így igaz. Az ősz az egyik kezével a nyár­
ba fogódzik, a másikkal a télbe kapaszkodik.
Az egyik szeme mosolyog, a másik szeme sír.
Ahogy kinézek a ligetre, látom, hogy ezüstbe,
aranyba, bíborba öltöztek a fák. De ez a nagy
pompa nem tartós. Lekopaszítjaa fákat egy szellő­
lebbenés, és a zörgő leveleket szerteszét hurcolja. Azokkal küldi az ősz azüzenetet
embernek, madárnak.
Az embernek azt üzeni:
– Itt az ideje a gyümölcsszedésnek, kukoricatörésnek. Megérett a szőlő, lehet szü-
retelni, szántani, vetni.
Jön a nátha, jön a köhögés. Jó lesz előszedni a meleg ruhákat.
A madaraknakküldi az ősz a legsürgő­
sebb postát:
Készüljetek, fecske, gólya:
Itt az óra indulóra!
Szomorú a kert. Bánatosak a virágok, ér­
zik hervadásukat . Róluk írta Petőfi Sándor:
Búsulnak a virágok,
Szegénykék betegek,
Nincs messze már halálok,
Mert a tél közeleg.
Mire a tél megjön, már csak egy­egy le­
vél lebeg az ágak hegyén.
Levelek hullása
Verbőczy Antal
Ôsz
Móra Ferenc
7szinvarazs_jav.indd 25 7/25/