Basic HTML Version
1.
Gyűjtsetek páronként jellemző tulajdonságokat a mesében szereplő virágokra!
2.
Miért ajándékozta meg a tündér a pitypangot szárnyas termésbóbitával, holott
nem is kért semmit?
3.
Mondd el a társaidnak, hogyan folytatnád tovább a mesét!
4.
Hasonlítsd össze a két szöveget! Miben hasonlítanak? Miben különböznek?
A pitypang meséje
A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattva
lóit, és megkérdezte tőlük, nincse panaszuk, játszadozike
velük az esti szél, fölkeresike őket a pillangók.
A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat.
A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illa
ta ne legyen olyan fűszeres – mert irigy volt ez a kerti ró
zsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy
az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.
A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez
illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hall
gatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért,
növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tud
ják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt
szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.
A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rossz
kedvűen ment el a kertből. (…)
Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.
– Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, panaszod! Nem kívánsz magad
nak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, felsóhajtott.
Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
– Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
– Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni. Messze földről
kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többé nem
láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok.
Legalább a gyermekeim elmehetnének…, de hát azoknak sincs szárnyuk!
Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte,
hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái – a termésbóbiták – ezentúl apró szár
nyakkal szülessenek.
A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, röpíti őket hegyenvölgyön át. Messzi
földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyikmásik fia, lánya visszaröpülhet a
régi, elhagyott hazába.
Tompa Mihály nyomán
7szinvarazs_jav.indd 51
7/25/