Page 60 - 7szinvarazs_jav.indd

60
Sajtot talált a holló, fölvitte a fára.
Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.
Magas a fa, magasan ül a holló rajta.
Csőréből a zsákmányt azért is kicsalja!
„Holló asszony – szól neki –, örülök, hogy látom;
nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!”
Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.
Rá a róka: „Tollánál, termeténél nincs szebb!”
Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.
A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.
Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:
„De mit ér a szépség, ha rút1hozzá a hangja!”
„Rút a hangom? – a hollót elfutja a méreg,
s károgni kezd. – Ez neked nem elég szép ének?”
„De még milyen!” – nevet a róka, és a sajttal,
mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.
La Fontaine2 (Gyergyai Albert fordítása)
A holló és a róka
1 rút: nagyon csúnya
2La Fontaine (ejtsd: láfonten): francia író
7szinvarazs_jav.indd 60 7/25/