Basic HTML Version
70
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon meg az Óperenciástengeren is túl, volt
egyszer egy király. Olyan hatalmas volt, hogy ha messziről látták is, reszkettek tőle
az emberek, mint a nyárfalevél. Ha prüszkölt, lovas emberek vitték hírét az egész or
szágba, aztán aki nem mondta: „Adj Isten egészségére!”, az mindjárt halál fia volt.
Mondta is már mindenki, csak egy juhászlegény nem akarta mondani sehogy se.
Na, rögtön vitték a király elé, hogy ítéletet mondjon rá.
De akárhogyan parancsolta a király, a juhász mégsem kívánta egészségére a
prüszkölést. Azt mondta, majd akkor, ha a király neki adja a lányát!
A királylány szívesen hozzáment volna a juhászhoz, mert az igen szép volt. Két csil
lag ragyogott a szemében. Azonban a király nem akarta a lányát hozzáadni. Megpa
rancsolta a katonáinak, hogy vessék a juhászt a medve tömlöcébe. Úgy is tettek. De
amikor meglátta a juhász csillagszemét, a lábához feküdt, aztán a kezét nyalogatta.
Reggel, amikor a strázsa bement, a juhásznak semmi baja nem volt: fütyült, da
lolt, s a medve táncolt hozzá. Még a király is csudájára ment a dolognak.
De azért most se adta hozzá a lányát, hanem megparancsolta, hogy vigyék a ju
hászt a sündisznók börtönébe. De ezek se bántották, amikor a szemébe néztek.
A juhász meg elővette a furulyáját. A sündisznók még reggel is táncoltak, amikor a
strázsa belépett.
Megint odahívták a királyt. Nézte, csudálta a dolgot, de azért most se adta hoz
zá a lányát, hanem azt parancsolta, hogy vessék egy gödörbe, száz éles kasza közé.
No, elvitték és bedobták egy gödörbe, száz éles kasza közé. De most se lett sem
mi baja, mert két szeme világított, aztán estében addig kalimpálódzott, amíg jó hely
re nem esett. Reggel már ott ült a gödör szélén, és furulyázott.
A csillagszemû juhász
z
p
7szinvarazs_jav.indd 70
7/25/