Basic HTML Version
74
Az a fa még most is megvan az uszódi határban. Valamikor oda telepedtek le a ci
gányok, az alá a fa alá, mert nagy lombja volt, és nagy árnyékot vetett. A karavánok
ott álltak meg a lovas kocsikkal, ott tanyáztak, ott főztek, ott ettek. Napközben a ci
gányasszonyok elmentek kenyér után, járták a falut, szerencsét mondtak a népek
nek, a cigány férfiak meg a táborban maradtak a lovak mellett. Amikor a nők haza
érkeztek a batyukkal, akkor kezdtek el főzni, mindenki azt, amit a házaknál kapott.
Eljött az este, a tűz köré ültek a cigányok. Együtt ültek, beszélgettek, szót váltottak
erről is, arról is.
1.
Mivel töltötték mindennapjaikat a cigány emberek?
Egyszer csak a fa tövénél kilobbant a földből egy hatalmas zöld láng. Hirtelen ret
tentő erővel csapott föl az ég felé, aztán mintha visszaszívta volna a mélység, eltűnt.
Amikor másodszor is feltört a láng, apám azt mondta a többieknek:
– Cigányok, dobjatok oda egy fehér lepedőt, mert azon a helyen elrejtett arany
pénznek kell lennie!
2.
Mi jelezte a kincs helyét? Jósolj a rajzokból! Mondd el a társadnak, hogyan folytat
nád tovább a mesét!
Fogtak is egy lepedőt, és reá terítették a fűre, ahol a ragyogó tűz jelentkezett. Vár
tak úgy tizenöt percig, aztán elkezdtek ott ásni. Nem sok földet kellett elmozdítaniuk,
hamar megtalálták a kincsesládát. Az egyik férfi megragadta a láda fülét, emelte vol
Az elrejtett kincs
7szinvarazs_jav.indd 74
7/25/