76
Jancsi kapált az apjával. Nem könnyű dolog a kapálás. Jancsi elfáradt.
Meleg volt. A Maros kutya ott feküdt a hűsön, a körtefa alatt.
Jancsi megtörülte a homlokát, és így szólt:
– Hej, édesapám, de jó volna, ha kutya volnék!
– Hát csak légy – felelt az apja –, próbáld meg!
Jancsi letette a kapát. A Marost elkergette a körtefa alól, s maga feküdt oda.
Onnan nézte, hogy az apja hogyan dolgozik.
Az idő már délfelé járt. Jancsinak a szeme majd kiesett az éhségtől.
Végre nagy nehezen megérkezik az ebéd. Az apa leteszi a kapát, és odaül a fa alá.
– Lássuk – mondja –, mi a leves!
– Bableves – mondja neki örömmel
Jancsi.
– Csitt – szól rá az apja –, a kutya nem
beszélhet.
S enni kezd.
– Hát én nem kapok? – kérdi Jancsi.
– Hol hallottad azt, hogy a kutyának le
ves jár? Mondtam már, hallgass, mert te
beálltál kutyának: kutyának nincs szava.
Hallgatott Jancsi, de szomorúan.
Következett a főzelék. Abban volt hús
is. Az apa megette a főzeléket, a húst is.
A csontot odadobta Jancsinak.
Akkor már Jancsi sírva fakadt.
– Nini – mondja az apa –, hát mi bajod?
– Édesapám – feleli Jancsi –, nem kívá
nok tovább kutya lenni, mert ha még to
vább is kutya vagyok, a tésztából sem kapok.
Bizony így került ki aztán Jancsi a kutyaságból.
Gárdonyi Géza
Megjárta Jancsi
1.
Képzeld magad Jancsi helyébe! Keress az olvasmányban mozgással vagy arcjáték-
kal eljátszható részeket! Mutasd be a többieknek! Ismerjenek rá!
2.
Mondd el, mit fejez ki a fiú arca a képen!
3.
Írd le a füzetedbe, te mit tanultál az esetből!
4.
Meséld el, ha veled is megtörtént már valami hasonló! Mikor? Hogy végződött?
7szinvarazs_jav.indd 76
7/25/