6
Már is-ko-lás va-gyok
(rész-let)
Ér-de-kes, de a-mi-ó-ta is-ko-lá-
ba járok, a felnőtteket egyet
len dolog érdekli. Mindenki
megkérdezi tőlem:
– Az-tán sze-retsz-e is-ko-lá-ba
járni?
Én először azt válaszoltam,
hogy nem tudom. (…)
Van, a-mi-kor sze-re-tek is-ko-
lába járni, és van, amikor nem.
Amikor reggel kijövök a ka
pun, és végigmegyek az utcán
az is-ko-la-tás-ká-val, és min-den-
ki látja rajtam, hogy én már is
kolás vagyok, akkor szeretek
iskolába járni. Amikor a Klári
né-ni o-lyat kér-dez, a-mire sen-ki
sem tud fe-lel-ni, csak én, ak-kor
szeretek iskolába járni.
Amikor sehogyse akar vége lenni az órának, és muszáj egy picit
harapnom az uzsonnámból, és a mögöttem ülő árulkodó rákezdi,
hogy tanító néni kérem, a Dani megint eszik, akkor nem szeretek is
kolába járni. És ha a többiek nevetnek ezen, akkor pedig anynyira
nem szeretek, hogy majdnem sírok.
Hát ezért nem tudok én mit válaszolni arra, hogy szereteke isko
lába járni.
Janikovszky Éva
1.
Ki mesél az iskoláról a történetben? Válaszolj! Mutasd meg a rajzon is!
2.
Olvasd fel azt a mondatot, amelyből ezt megtudtad!
3.
Dolgozzatok párokban! Soroljátok fel, hogy a kisfiú mikor szeret, mikor
nem szeret iskolába járni!
4.
Alakítsatok csoportokat! Miért jó, esetleg miért nem jó iskolába járni?
Gyűjtsétek öszsze! Játszszátok el!
7szinvarazs_jav.indd 6
7/25/