Basic HTML Version
69
Zenei kislexikon
alkalmazkodó ritmus:
a magyar népdalokban gyakran előfordul. A dallam hangjai nem
változnak, a ritmus azonban a szöveg szótagjainak időtartamához alkalmazkodik.
alsó pótvonal:
az öt vonal alatti 1., 2. stb. segédvonal, melyre a vonalrendszerben el
nem helyezhető hangokat írjuk.
betűkotta:
a zenei lejegyzés vonalrendszer nélküli módja. A ritmusértékek alá írják a
szolmizációs hangokat.
félhang:
két tá, két negyedhang értékét magában foglaló hang.
gerenda:
két vagy több hangjegyet összekötő vastag, egyenes vonal.
hangjegy:
a hangok magasságának és időtartamának jelölésére szolgáló írásjelek. eze-
ket jegyezzük le az öt vonalból álló vonalrendszerbe.
kézjel:
a különböző szolmizációs hangokra kitalált egyedi jelek, melyekkel kotta nélkül
is tudunk szolmizálni.
kíséret:
valamely dallammal egy időben megszólaló hangszeres vagy egyéb (pl. ritmus)
kiegészítés.
kotta:
hangjegy, a zene lejegyzésének módja.
negyedhang:
egy tá, egy negyedhang értékét magában foglaló hang.
nyolcadhang:
egy ti, egy nyolcadhang értékét magában foglaló hang.
ritmus:
a hangok egymáshoz viszonyított ideje.
ritmusérték:
egy hang hosszúságának (értékének) a többi hanghoz viszonyított ideje.
szólam:
a kottában vízszintesen (egymás fölött) lejegyzett két (vagy több) különböző dal-
lam, ritmus.
szolmizációs hangok:
az énektanításban kb. ezer éve használt hangok (dó-ré-mi-szó-lá stb.).
szünet:
egyes szólamok időleges hallgatása (szünete).
szünetjel:
a zenében a szünet hosszúságát feltüntető jel ( , ).
triangulum:
kétszer meghajlított, acélpálcából készített ütőhangszer, fémháromszög. Kis
fémütővel szólaltatják meg.
ütem:
a zene lejegyzésére szolgáló egység, mely mindig két főhangsúly közé esik.
ütemvonal:
a zenében az ütemeket elválasztó függőleges vonal.
vonalrendszer:
a különböző magasságú hangok lejegyzésére használt öt vonal és négy
vonalköz. A vonalrendszerben el nem helyezhető hangokat alsó és felső pótvona-
lakra (segédvonalakra) írjuk.