Page 18 - ezsterlanc_bori_egybe

16

A szerencsepróbáló királyfi

Volt egyszer egy királyúrfi. Ez a királyúrfi azt mondja az édesapjának:

– Felséges apámuram! Én elmegyek sze-rencsepróbálni, de engedje meg, hogy elvi-gyem magammal az én öreg szolgámat is. Azt feleli erre az öreg király:

– Én nem bánom, édes fiam, menj el, s vidd a hűséges szolgádat is, csak az életedre ügyelj!

Felkészülődik a királyúrfi, s jó hajnalban elindulnak. Mennek, mendegélnek, s hát egyszer egy nagy rengetegbe érnek. Abban a rengetegben találnak egy forrást, mellé meg-telepednek, s eléveszik a tarisznyát, hogy egy kicsit falatozzanak.

Hát amint az ebédet elköltenék, jő egy ki-csi emberke, akinek hétsinges 1 volt a szakál-la, s a vállán egy mázsás botocskát cipelt. Ez a kicsi emberke csak belészökik a forrásba, s eltűnik.

– No – mondja a királyúrfi –, megyek utá-na, mert ez bizonyosan Tündérországba ment. Te pedig, öreg szolgám, menj vissza, s mondd meg az édesapámnak, hogy hová mentem, s ha egy esztendő múlva vissza nem kerülök, csináltasson nagy temetést az emlé-kezetemre, mert akkor, tudom, istenem, nem leszek az élők között.

Azzal bészökik a forrásba, nagy hirtelen lemerül, s hát egy szempillantásra egy gyö-nyörűséges szép réten találja magát. Ezen a réten volt egy aranyvár, de az egész fekete gyásszal volt bévonva.Találkozik egy ember-rel, kérdi, hogy miért vonták azt a várat tal-pig feketébe.

– Azt bizony azért – feleli az ember –, mert a városon kívül van egy tó, s abban la-kik egy hétfejű sárkány, akinek minden ál-dott nap egy leányt kell adni ebédre, külön-ben az egész várost elpusztítja még a föld színéről is. Most éppen a király leányára ke-rült a sor. Senki sem ajánlkozik megmenté-sére, pedig aki azt megcselekedné, ugyan boldog lenne: neki adná a király a leányát, s melléje fele királyságát.

Gondolja a királyúrfi, hogy ő bizony sze-rencsét próbál. Egy élete, egy halála, ha ad-dig él, sem engedi meg, hogy a király leányát a sárkány megölje.

Hát csakugyan jött a királykisasszony fe-kete gyászruhában, mellette a hóhérlegény. Sem a várból, sem a városból nem mert sen-ki lélek velük jönni. A hétfejű sárkány már ott hemmedezett 2 a tó partján, szörnyű hét száját tátogatta, s úgy várta, hogy valame-lyikbe bédobják az ártatlan leányt.

De csak odaszökik ekkor nagy hirtelen-séggel a királyúrfi, felöleli a királykis-asszonyt, egy-két lépést odébb teszi, s neki a sárkánynak! Csurgott a verejték mind a ket-tőről, de még a vér is. Hanem a királyúrfi nem hagyta magát, s hat fejét le is vágta a sárkánynak. Könyörög a sárkány, hogy ne öl-je meg egészen, hagyja meg ezt az egy fe-jét. A királyúrfi bizony nem engedett, a he-tedik fejét is levágta.

Mikor ezzel készen volt, odafordult a le-ányhoz, s azt mondta neki:

– Felséges királykisasszony, most menjünk haza az apádhoz, hadd örüljön!

No, lett hét országra szóló vendégség! Olyan kedve is volt minden léleknek, hogy csupa gombostűkön táncoltak.

Aközben eltelt egy esztendő, s a királyúr-finak eszébe jutott, hogy neki haza kéne menni. Hatlovas hintóba ült feleségestül, s úgy kihajtott a forráson, hogy meg se vizese-dett senki, semmi. Hát mikor kiérnek, az ap-ja ott várja az egész udvarnéppel. Volt öröm! Szinte megették egymást... Hazamentek, nagy vendégséget csaptak. Azután tojáshéjba kerekedtek, a Küküllőn 3 leereszkedtek. Hol-nap legyenek a ti vendégeitek!

Magyar népmese

1 hétsinges: nagyon hosszú (1 sing kb. 60 cm)

2 hemmedezett: heverészett

3 Küküllő: folyó Erdélyben, Romániában