Page 24 - ezsterlanc_bori_egybe

22

Vitéz Laci

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király meg egy királyné. Na, de már éppen százévesek voltak, s még nem volt gyerme-kük. Kesergett az asszony, eléggé kesergett, hát egyszer elébükken egy koldus. Volt a koldusnak egy szép kicsi fia. Azt kérdi a ki-rályné:

– Hallod, te koldus, nem adod nekem a fiadat?

– Én igen – azt mondja –, de hét kiló ara-nyat kérek, mert hétkilós a gyermek. Kimérik rögtön a hét kiló aranyat, avval a kicsi gyermek ott marad a palotában. Tíz nap múlva már akkorára nőtt, hogy szép de-li legény kerekedett belőle. S hogy neve is le-gyen, hát elnevezték Vitéz Lacinak.

Azt mondja akkor Vitéz Laci az öreg ki-rálynak:

– Na, édesapám, csináltasson nekem egy rend ruhát, aztán a többit csak bízza reám! Eléggé mind töprenkedett a király, hogy miféle egy teremtés lehet az ő fia, de azért másnap reggelre készen volt a ruha. Felöltö-zött Vitéz Laci az új ruhába, avval hátra-ment a pajtába, s kiválasztott magának egy szép paripát. Felült a hátára, avval elé, s azt mondta az apjának:

– Na, édesapám, tizenkét ország ármádiá-ja készül ellenünk háborúzni, de én megví-vok tizenkét országgal.

Avval elindult, ment, mendegélt, egyszer kiért a selyemrétre. Hát a sok katona elkezd kacagni, amikor meglátják Vitéz Lacit, hogy ekkora ember mit akarhat velük. Na, de azt mondja Lacinak a paripa, mert az éppen tál-tos paripa volt:

– Hallod-e Laci, nyúlj be a bal fülembe, s kapsz egy kardot. Avval ha egyet vágsz, az egész ellenség a földre kerül.

Kiveszi Vitéz Laci a paripa füléből a kar-dot, s egy szempillantás alatt leverte az egész ellenséget.

Na, de másnap kap egy cédulát, hogy itt s itt a selyemréten vívni akarnak vele, s ha kedves még az élete, hát jelenjen meg. Kimenyen Vitéz Laci a selyemrétre, hát két király tiszta páncélba van felöltözve, s reá várnak. Azt mondja a táltos paripa:

– Na, te Laci, nyúlj be most a jobb fülem-be, s kapsz egy pisztolyt. Azzal keresztüllö-vöd még a páncélt is.

Kiveszi Laci a pisztolyt a paripa füléből, avval neki, s lelövi rögtön a két királyt. Ak-kor hazamenyen. Hát otthon azzal fogadják,

hogy azt üzente a török basa, hogy ha kedves még az élete, menjen be Törökországba, mert a basának birkózni való kedve van. Lóra pat-tant Laci, s egy hét múlva már ott is volt a török basánál. Felizent a palotába:

– Küldjétek ki a vitéz basát, mert Laci birkózni akar!

– Adok én neki hívogatást, csak tegyem reá a kezemet! – mondta a basa.

Avval felöltözött páncélruhába, s elindult megvívni Vitéz Lacival. A palota előtt összetalálkoznak. Egyszer csak Laci kezdi szoron-gatni a basát, szorongatja erre, szo-rongatja arra, hát keze nélkül ma-rad a basa. Bezzeg, hogy nem volt