Page 29 - ezsterlanc_bori_egybe

27

Születés, keresztelő

A befogadó szokások 1 közé tartozott valaha, hogy az újszülött gyermeket a szobában a földre tették. Onnan édesapja vette fel, és kalapját egy pillanatra a gyermek fejére borí-totta vagy a fiúgyermeket az istállóban lóra ültették. Ezzel azt jelképezték, hogy az újszülöttet a család, a rokonság vagy más közösség soraiba fogadják.

A népszokások pontosan megszabták, hogy az anyának mennyi ideig kell az ágyat őriznie. Ha mégis valami okból felkelt, sep-rűt tett maga helyett az ágyba, hogy elűzze a gonoszokat a kicsitől.

Nagy jelentőséget tulajdonítottak az első fürdőnek is; a vízbe pénzt, füveket és min-denféle tárgyakat tettek, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy a gyermeknek jó tulajdon-ságokat biztosítsanak. A gyermekágyban fekvő anyának az ételt komatálban hozták, telve levessel, töltött káposztával, hogy az anyát a főzés gondjától megkíméljék, s a jó ételtől hamar erőre kapjon.

A keresztelő régtől fogva nagy ünnep volt, néha szinte a lakodalommal egyenrangú. A keresztszülőknek fontos szerep jutott a gyermek életében, gyakran a keresztapa volt a lakodalom idején a násznagy.

Részlet Dömötör Tekla Kis magyar néprajz című művéből

Altató

Jertek, jertek, galambok, egy kis gyermeket adok, Lehajtotta kis fejét, altassátok,

ringassátok bölcsőjét, édesdeden, szép csendesen. Jól pihenjen, nagyra nőjön,

nagyra nőjön, jó legyen!

Magyar népköltés

Vajk megkeresztelése (üvegf estmény, részlet)

1 befogadó szokások: családi hagyományok