Page 34 - ezsterlanc_bori_egybe

Leshegy

(...) Történt egyszer, szép nappali időben, hogy tatár csapat közeledett Máréfalvához. A vigyázó mindjárt jelt adott, a harangozó is futott a toronyba, és megszólalt a két ha-rang:

– Jő, jő, jő – fuss, fuss, fuss!

Futottak is a máréfalvi székelyek 1 , és vitték magukkal, ami féltőjük volt.

Messze nem kellett menni: a leshegy két sziklabarlangjában meghúzódtak, ott ügye-sen berendezkedtek, és várták a tatárokat. Várhatták nyugodtan, mert olyan meredek ott a sziklafal, hogy azon ember fia fel nem mászik.

No, ha felmászni nem is tudott a tatár, azért még nem vonult el, ott a szikla alatt tá-bort vert, és tanácskozni kezdett, miképpen lehetne úrrá a székelyeken.

Ez a szomszédság sehogy se tetszett a szé-kelyeknek. Itt valamit tenni kell!

– Ha kell, hát teszünk is – mondotta a má-réfalvi bíró, azzal hívatta Mózsi bát, aki messze földön híres vadász volt.

– Hallá-e, Mózsi bá! Most mutassa meg, mit tud! Odalent sürög-forog a tatárság, ott van a kán 2 is, tegyen már valamit a községért! Eresszen egy nyílvesszőt a kán szívébe!

– Én eresztek is, ha a bíró úr parancsolja – mondta Mózsi bá.

A többiek meg nevették, mert olyan mesz-sze volt a kán, hogy azt ember fia nyíllal meg nem lőhette.

Nem lőhette? Előveszi Mózsi bá az íjat, rá-fekteti a nyílvesszőt, csak egy percig céloz, és pang! – már repül is a vessző. Repül bizony, és egyenesen belészáll a tatár kán szívébe. Hej, lett riadalom a tatárok között! Kiál-toztak, fenyegettek, de most már vért kívánt mindegyik, csak azért se akartak elvonulni. Elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ez már nagy veszedelem volt.

A sok nép hamar elfogyasztotta, ami keve-set magával vihetett, s bizony már éhezett mindenki, a gyerekek sírtak az éhségtől. Akkor a bíró megint gondolt egyet. Oda-intette Mári nénit, aki messze földön híres volt a főztjéről.

– Mári néni, lelkem, tud-e kürtőskalácsot sütni?

– Már hogy kérdezhet ilyet a bíró úr, mi-kor a lánya lakodalmára is én sütöttem! Még a tíz ujját is megnyalta utána, olyan jó volt az! Ha én a tésztát a sütőfára feltekerem, meg-

32