Page 38 - ezsterlanc_bori_egybe

36

Kemény Simon

Ha a török prédára éhezett, nem sokat töp-rengett, betört Erdélyországba, és onnan min-dig sok zsákmánnyal tért vissza. (...)

Hunyadi megelégelte a török vakmerősé-gét, és váratlanul megrohanta Mezet bég tá-borát. (...)

De ezalatt Mezet bég is felkészült a csatá-ra. Összehívta legjobb tisztjeit, legbátrabb vitézeit, és azt mondta nekik:

– Az oroszlánt csak az pusztíthatja el, aki a szívét eltalálja. Ilyen oroszlán a magyar had-sereg is, annak pedig Hunyadi János a szíve. Csak úgy győzhetünk, ha Hunyadit elfogjuk vagy megöljük.

– Úgy legyen! – kiáltották a tisztek, ezt ki-áltották a közvitézek is.

Az egész török sereg felkészült a harcra, és mindenki Hunyadit akarta levágni.

De Mezet bég ezzel sem érte be. Azt mondta a vitézeknek:

– Jól figyeljetek, hogy Hunyadit mással össze ne tévesszétek! Ez a vezér mindig ott jár, ahol legerősebb a küzdelem. Fehér pari-pája kiragadja a legnagyobb sűrűből. Hunya-di ezüstsisakot visel, karján címeres pajzs van, rajta egy holló, amelynek csőrében gyű-rűt láttok. Erről megismeritek.

– Megismerjük, és meghal – mondták erre a tisztek és a janicsárok.

Eközben Hunyadi is felkészült a csatára. Feltette ezüstsisakját, felöltötte címeres pán-célját, és elővezettette hófehér paripáját. Ekkor azonban alvezére, Kemény Simon megállította, és azt mondta neki:

– Uram, a kémek jelentették, hogy az egész török tábor egyedül a vezért keresi, magára Hunyadira támad. Cseréljünk fegy-vert, páncélt és lovat, mert ha én elesem is, így a győzelmet biztosítjuk!

Hunyadi egy percig gondolkodott, aztán szó nélkül intett Kemény Simonnak, hogy

vesse le a páncélját. Ott mindjárt fegyverze-tet és lovat cseréltek.

Nemsokára szemben állott a két sereg. A magyar sereg élén, hollós címerrel a karján, hófehér paripán Kemény Simon állott. Amikor a két sereg összeroppant, minden török vitéz a fehér paripán vágtázó, hollós cí-merű lovagra támadt.

De a székelyek nem hagyták a vezért: ke-ményen aprították a janicsárokat. Hiszen ap-ríthatták, mert annyian voltak, mint a sáska. Nemsokára a hollós címerű lovag mellett ott feküdt a török sereg színe-virága, de hiá-ba, mert csak úgy özönlött oda a sok török. Végre a sok sebtől a vezér már ellankadt, egyszerre a lova is összeroskadt alatta. A szé-kelyek rémülten látták, hogy a vezér elesett, a törökök pedig rettenetes hangon üvöltöt-ték:

– Hunyadi meghalt! Hunyadi meghalt! Már-már megzavarodtak a magyar és a székely hadsorok, amikor az Ompoly mellől új sereg bontakozott ki, és a sereg élén ott vágtatott maga a vezér: Hunyadi János! – Itt van Hunyadi! – kiáltotta mennydör-gő hangon, s bár Kemény Simon páncélját viselte, mindenki megismerte hangjáról és karjának csapásáról. Nyomában ott vágtattak a legjobb vitézek, akik súlyos kardcsapással álltak bosszút Kemény Simon haláláért. A törökök iszonyúan megrémültek, ami-kor Hunyadit meglátták. Mintha sírjából kelt volna ki, túlvilági alaknak látszott. Az egész török sereg futásnak eredt, a ma-gyar meg keményen üldözte. Levágták ott magát Mezet béget is, de még növendék fiá-nak sem adtak kegyelmet.

Annyit zsákmányoltak azon a helyen, hogy a török boglárok 1 árából templomot emelhettek a csata színhelyén.

Lengyel Dénes

1 boglár: ékköves, díszes gomb vagy ékszer