Page 42 - ezsterlanc_bori_egybe

40

Mátyás király Gömörben

Egyszer egy Gömör megyei nemes nagyúr várában vendégeskedett Mátyás király. Eljöttek a szomszéd birtokos urak is mind a király előtt tisztelkedni. Csuda nagy ebé-det csapott az a várúr, aki vendégül látta Mátyás királyt; csirkéből, bárányból, malac-ból, ökörből olyan jóízű harapnivalókat hor-datott a szakács az asztalra, hogy mind a tíz ujjukat megnyalták az urak minden tányér után. De nyalogatták a bajszukat is, amint az ezüstkupákból a vendéglátó gazda borait nyelegették. (...)

Össze-összezendültek a kupák, megitták a vendégek mindenkinek az egészségét, azután sorba magasztalták 1 a becsesebbnél becse-sebb borokat, amelyeket a gömöri szőlők ad-tak.

Mikor azután csend lett, megszólalt Má-tyás király:

– Mindenkiért ittatok, jó urak, valakit mégis elfelejtettetek ezen a lakomán. Odafigyelnek a vendégek, kérdik a tekin-tetükkel, ugyan kiről feledkeztek volna meg. – Azért a jobbágyért 2 is ihatnánk tán egyet, aki a jó bornak a szőlejét kapálta. Fel is emelte Mátyás király a maga kupá-ját, az uraknak is fel kellett a magukét emel-ni. De látta Mátyás, hogy az urak egymásra pislognak, a bajszuk alatt el is mosolyodnak. Akkor végignézett az urakon a király. – Úgy veszem észre – azt mondja –, hogy nem valami nagyra tartják azt a kapálómun-kát.

– No, jól van, urak – mondja Mátyás –, te-gyünk egy tréfát, holnap reggelre felme-gyünk a hegyre, megpróbáljátok magatok a szőlőkapálást.

Másnap virradatkor az egész társaságot felvezette Mátyás király a szőlőhegyre. Nyárelő volt, ott kapálták a szegény jobbá-gyok a szőlő tövét. Mátyás király kivette a kapát a jobbágyok kezéből, odaadta a nemes urak kezébe.

– Hadd látom, hogy boldogultok!

Megpökték a markukat a válogatott nagy-urak, nekiállottak kapálni. Nem esett rosszul

a hajnali friss mozgás, jókedvvel elkapáltak egy darabig, de mire a nap felkelt, már na-gyon is megelégelték a dolgot.

Mikor eljött a früstökidő 3 , azt mondta Mátyás király:

– No, most früstökölhettek.

Előszólította a jobbágyokat, akik körös-körül a földön ülve bámulták a cifra urak hajladozását, megparancsolta, hogy adjanak a kenyérből, vereshagymából az uraknak früstököt.

Leültek a nemes urak, megették a kenyért, vereshagymát, azt hitték, evvel vége a nap-számnak 4 .

De Mátyás azt mondta nékik:

– A jobbágynak ez semmi, kapáljatok csak tovább!

Hát tovább kellett kapálni. A király egy körtefának vetette a hátát, gyönyörködött a munkában.