Page 48 - ezsterlanc_bori_egybe

46

A mohácsi ördögök

1526. augusztus 29-én Mohácsnál nemcsak az ütközet veszett el, hanem az ország is. A törökök Mohácson is elfoglalták a gazdát-lan házakat, s berendezkedtek a városban. Az emberek a Duna szigetének mocsaras nádasaiba, erdőibe bujdostak előlük.

Elkeseredve ültek nádból rakott kunyhóik előtt. Egy este, amikor a tűz mellett némán bámultak a fekete éjszakába, a sötétből egy vénséges vén ember lépett eléjük, s így szólt: – Ne keseregjetek! Sorsotok jobbra fordul! Készüljetek a nagy leszámolásra! Nektek kell kiűzni a törököket! Nagy dörgés, villámlás támad majd, s megjelenik egy aranyos ruhá-ba öltözött ifjú lovas. Ő vezet benneteket a döntő ütközetre. Készítsétek a fegyvereite-ket!

Aztán az öreg jövendőmondó, ahogy jött, úgy el is tűnt. De milyen fegyvereket készít-hettek volna?

A szigeten sok volt a vastag törzsű fa. Legelőbb tehát csónakot készítettek, hogy legyen mivel átkelniük a Dunán. De faragtak maguknak furcsa sisakokat is fából. Állatfe-jeket és ördögpofákat ábrázoltak. Az álarcok hátsó részét birkabundával borították, s hom- lokrészükbe kosszarvakat erősítettek. S hogy még ijesztőbbé tegyék, vörössel festették meg a fehér fűzfát. Ezután félelmetes zaj keltésére kereplőket csináltak, s a fűzfa kér-géből kürtöket. Fegyverül pedig a kemé-nyebb fákból buzogányt készítettek.

A várva várt jelek sokáig nem mutatkoz-tak.

Egy éjszaka azonban rettenetes vihar tört ki. Tépte, szaggatta a fákat, a villámok min-den élőt elvakítottak.

S ekkor hirtelen közöttük termett az ara-nyos ruhájú ifjú. Intett a karjával, hogy itt a leszámolás órája. Mindenki magára öltötte állatbőrből készült ruházatát, fejére húzta si-sakját, kezébe vette buzogányát s rohant a partra, be a csónakba, át a túlsó partra. A viharos éjszaka minden törököt a házá-ba kergetett. Nem vették észre, hogy milyen veszedelem fenyegeti őket.

Amikor a magyarok partot értek, elült a vihar, a mennydörgés. De most kezdődött csak az előbbinél is félelmetesebb zsivaj, lár-ma! Pergett a sok kereplő, búgtak a kürtök, ütötték a kolompokat. Amint a felriadt törö-kök kitekintettek, azt hitték, az ördögök ro-hanták meg őket, s fejvesztetten menekültek. Egymást kaszabolva futottak, s még hátra sem mertek nézni. A világ valamennyi kin-cséért sem vállalkoztak arra, hogy az ördö-göktől megszállt városba valaha is visszatér-jenek.

Amikor a télnek vége, s a természet halála után várják a mindent éltető tavaszt, a mohá-csiak még ma is magukra öltik álarcaikat. Kezükbe veszik kereplőiket, megfújják a kür-töket – emlékeznek erre a régi győzelemre.

Mohácsi népmonda alapján

1. a) Húzd alá a monda szövegében a válaszokat!

Miért kellett elmenekülniük a mohácsiaknak? Mit jósolt nekik az öreg jövendőmondó? Mikor jött el a leszámolás ideje?

Miért menekültek el Mohácsról a törökök?

b) Olvasd fel, hogy hogyan készültek a mohácsiak a leszámolásra!

c) Rajzolj a leírás alapján egy ijesztő álarcot a keretbe!

2. Írd le tömören a füzetedbe, hogy napjainkban hogyan idézik fel a múltat a mohácsiak!