Page 52 - ezsterlanc_bori_egybe

50

Az áruló jutalma

Amikor Ali budai basa Veszprémet is elfog-lalta, megindult Drégely vára ellen.

Szondi, a vár parancsnoka, mihelyt meg-hallotta az ellenség közeledését, összehívatta a várbeli asszonyokat, gyerekeket, és felszólí-totta őket, hogy menjenek biztosabb helyre. Csak két kis apródja 1 könyörgött, hogy hagyja őket maga mellett.

– Jó, hát maradjatok! – és homlokon csó-kolta kedves apródjait.

Ali nagy erővel fogott a vár ostromához. Sok embere veszett el, de hasztalanul. Már-már elfogyott a basa türelme, amikor sátrá-ban egy Piger nevű varga jelentkezett. – Mit akarsz? Beszélj röviden!

– Hatalmas basa – kezdte a varga –, az én apám építette a vár egy részét. Okos ember volt, mert egy helyen olyan gyengére építet-te, hogy ott egy óra alatt tönkreteheted. – Ne fecsegj sokat, hanem mondd meg, hol az a hely!

– Igen uram, de ingyen nem tehetem. Ne-kem ez az örökségem...

– Annyi aranyat kapsz, amennyi a bőrödbe fér, ha igazat szóltál – válaszolt a basa. A varga erre pontosan megjelölte azt a he-lyet, ahol az kártyavárként összeomlik, ha ágyúzzák.

A törökök nyomban ágyúzni kezdték a ka-putornyot. A varga igazat mondott. Kis idő múlva összeomlott, maga alá temetve Szon-di sok katonáját.

Ali csodálkozva látta, hogy Szondi még mindig nem adja meg magát. Hívatta az oroszfalui papot, és beküldte a várba. Márton pap átadta a basa üzenetét, de Szondi csak annyit üzent vele vissza, hogy naplemente előtt ott lesz a válasza Alinál.

Szondi megmaradt katonáival készült a halálra. Ami becses holmi volt a várban, az udvarra hordatta és felgyújtatta. Kedves pari-páit elővezettette, és sorban megölette őket. Ne ülhessen azon soha ellenség...

Azután két török foglyot kiválasztott, drá-ga ruhákba öltöztette őket, és rájuk bízta két kedves apródját.

– Menjetek Alihoz, mondjátok meg neki a nevemben, hogy nevelje fel a két kis apródo-mat jó katonának!

A basa megértette a kapitány üzenetét. Megsimogatta a két fiú arcát, és sátrába ve-zette őket.

– Felnevellek benneteket, ahogyan ő akarta. Most már teljes erővel indult meg az ost-rom. Szondi érezte, hogy ütött az utolsó órá-juk. Egy golyó a térdét találta. Fél térdre rogyva osztogatta tovább jobbra-balra a ha-lált, mindaddig, amíg sebekkel elborítva hol-tan nem feküdt a várkapu előtt.

Ali katonásan tisztelgett elesett vitéz ellen-felének; az átellenben levő hegyen temettette el. Sírjára zászlós gerelyt tűzetett. Azóta a hős a drégelyi hegy tetején alussza örök álmát. Amikor a győztes törökök bevonultak a várba, az oroszfalui varga odafurakodott a basához: – Uram, most már fizess ki!

A basa megvetéssel nézett az árulóra, és intett két katonájának:

– Amit megígértem, megkapod! Halállal lakolsz! Majd meglátjuk, mennyi arany fér a bőrödbe...

Mikszáth Kálmán alapján

1 apród: fegyverhordozó nemesifjú az urak szolgálatában