Page 54 - ezsterlanc_bori_egybe

52

Amikor Markos Peti házasodni készült, az akkori szokás szerint bejelentette a szándé-kát a csongrádi basának.

A basa jól ismerte a csongrádi népet, ismerte Kabók Julist, Péter választottját is. De Julis neki is nagyon tetszett, ezért azt mondta Markos Petinek:

– Nem addig van az, édes fiam! Előbb megfizeted a házassági váltságot, csak azután házasodhatsz.

– Aztán mennyi lenne az a váltság? – Az bizony tíz arany.

– Sose lesz nekem annyi pénzem. – No, ha nem lesz, hát ne házasodjál. De Peti másképpen gondolta a dolgot, és azt mondta Julisnak:

– Ha a török nem engedi meg a házassá-got, elbujdosunk erről a vidékről. Megélünk mi másutt is a kezünk munkája után. Jól van, összekészítik azt a keveset, ami az útra szükséges, lemennek szép csendesen a Tiszára, elkötik a csónakot, és megindulnak a folyón lefelé.

Csakhogy a basa minden lépésüket figyel-tette.

Amikor jelentették neki, hogy szöknek a fiatalok, gyorsan csónakba szállt, és utánuk

evezett. Nemsokára közel ért hozzájuk, ráfogta a puskát Petire. – Állj meg, mert lövök!

Mit tehettek a fiatalok? Abbahagyták az evezést, és várták, hogy a basa beérje őket. Amikor a basa csak egy hajításnyira volt tőlük, Peti úgy tett, mintha a csónakban megbotlott volna, azzal lehajolt, felkapott a csónak aljáról egy nagy kenyeret, és a basá-hoz vágta. Olyan szerencsésen fejbe találta, hogy a basa mindjárt belefordult a vízbe, és meg is fulladt.

A fiatalok most már sem Csongrádra, sem más lakott helyre nem mehettek, mert a török mindenütt feltalálta volna őket. Ezért Peti beállt a pásztorok közé.

Amikor elterjedt a híre, hogy ő bánt el a csongrádi basával, a pásztorok megválasztot-ták vezetőnek, ő lett a pásztorok bírája. Már családos volt, amikor Szeged városát felszabadították a török alól: ekkor feleségé-vel, gyermekeivel beköltözött a városba.

Csongrád megyei népmonda alapján

Lengyel Dénes átdolgozása