Page 67 - ezsterlanc_bori_egybe

65

Nagy télnek bő nyara!

Olyan hideg volt, hogy a vizek megálltak, az erdők pedig útra keltek.

Öles havon suhant a szán, párát fújtak a lovak, dér fagyott a kocsisok bajuszára. Kétszer adta ki melegét a fa. Amíg vágták, hordták, aprították, s amikor lángra kapott a kályhákban. (...) Mind sűrűbbek lettek haj-nalonta a hízóvisítások. A nagy gonddal etetgetett süldők az ólakból, pajtákból 1 kezd-tek fölköltözni a padlásra, a kamrákba, a tűz-helyen ásítozó lábasokba. (...)

December vége felé járt.

– Nagy télnek bő nyara! – toldotta meg a „Jó estét!” köszöntést Bartos apó, amikor könyvvel a hóna alatt benyitott. A küszöb előtt nyüszítő hidegnek hátraszólt, mintha kutyához beszélne:

– Te csak maradj odakünn, ott a helyed. A hideg künn maradt. A gerendán lógó petróleumlámpa is mintha megemberelte volna magát: nagyobb fényre srófolódott, amikor Bartos apó alája telepedett, s asztalra tette a magával hozott könyvet. Az egybe-gyűlt utcabeliek köréje húzódtak.

Nagy esemény volt ez akkoriban. Bartos apó volt a rádió s a tévé egy személyben. Úgy tudott fölolvasni, hogy magunk előtt láttuk a történteket. Amikor verseket olvasott, a cite-rától az orgonáig minden hangszer ott mu-zsikált a hangjában.

Legjobban azt szerettem, ha nálunk olva-sott föl, mert akkor a történetek s a versek muzsikája éjszakára is nálunk maradt. És rendszerint a könyv is, hogy én másnap újra-olvashassam. Az volt ugyanis a szokás, hogy minden este más háznál olvasott, hogy ne mindig egy helyen fogyjon a petróleum 2 . De volt nekem egy kakaskám, még pihés csirke korában kaptam volt Bartos anyótól, mert egy tyúkalja csirkéjét megmentettem az ölyvtől. Édesanyám engedelmével elcserél-tem a boltos bácsinál egy kanna petróleum-ra. Így aztán egy egész télre megváltottam a nálunk történő fölolvasások jogát. Ez volt életem legjobb vására.

Azon az estén azonban nem került sor az olvasásra. Csak arra emlékszem, hogy Bartos apó egy történetbe kezdett. A hadifogság-ban, ahol könyv nemigen akadt, mindenki azt mesélte el, amit addig olvasott. Ha rájuk szóltak, hogy ne hangoskodjanak, suttogva mondták tovább. A verseket soronként sze-degették, suttogták össze kerek egésszé. Az énekeket meg maguk dúdolgatták. Mikor idáig ért el a mesélésben, kintről beszélgetés hallatszott. Fogta édesapám a kijáró lámpást, s már ment is, mentek a férfiak s Bartos apó is utánuk.

Nemsokára egy frissen született fehér bá-ránykával az ölében jött az édesapám, s utá-na a szomszédok. Bartos apó egy kosárkát hozott, édesanyám gondosan kibélelte.A kály-ha alá tette a kosárkát s bele a bárányt. – Decemberi bárány: nagy ajándék.Minden reményünk meglehet arra nézve, hogy nagy télnek jó nyara lesz. Erre egyet énekeljünk! És énekeltünk egész este jókedvűen, előbb hangosan, aztán már csak dúdolgatva, ne-hogy az elszenderült báránykát fölébresszük.

Kányádi Sándor

1 pajta: tágas, néha nyitott gazdasági épület

2 petróleum: világításra használt folyadék