Page 7 - ezsterlanc_bori_egybe

5

Elmúltak a nyári forró napok. Egy szép reg-gelen megszólalt az iskola csengettyűje: Csiling, giling, irka, tábla, Fiúk, lányok iskolába!

A csengettyű hangja bejárta a házakat, minden ablakon beszólott: Csiling, giling, ébredjetek, Iskolába siessetek!

A gyerekek kiugrottak az ágyból, az ablak-hoz futottak, úgy hallgatták, mit hirdet az iskola csengettyűje: Elő veled irka, tábla, Gyertek hamar iskolába! Tanuljatok betűt, számot, Vidám dalt és imádságot!

A gyerekek sietve öltözködtek. Előkeres-ték a tarisznyát, táskát, palatáblát, irkát, szá-rat és tollat.

A házak kapui sorra nyiladoznak. Egyik innen, másik onnan iramlik kifelé. Az iskola előtt találkoznak: – Ni, é, te vagy Peti!

– Ejnye, hát te vagy az, Jancsi?

– De kikentek, fentek, alig ismerek rád! – Én se rád, nagyon.

A padok megtelnek. A tavalyi tanulók hát-rább ülnek. Helyükre kerülnek az újabbak. Az első osztály az első padokban szepeg. Meg se mernek mozdulni a helyükön. Ni, éppen most vezetik be az ajtón Tihanyi Pistát. Vele van a cselédük leánya, a kis Juliska is. Tihanyi Pista falun kezdi az évet. Csak később költöznek majd a városba. Pista anyja vezeti őket. A tanító bácsi az asztalnál ül már.

– Ne féljetek – mondja nekik –, szeretem én a gyerekeket.

De a gyerekek mégis félnek. Jaj, nem vol-tak ők soha ilyen helyen, ahol mindent tud-nak. Hogy is ne félnének, mikor ők nem tudnak semmit. Jaj, ha a tanító bácsi azt találná kérdezni: melyik az á betű? Pedig azt már a kis csacsi is tudja, az igaz, hogy csak az i betűvel együtt. Ahogy a tanító bácsi Pista anyját meglátja, leszáll a nagy székről, odalép Pistához, megsimogatja Pista buksi fejét és azt kérdezi tőle:

– Hogy hívnak édes fiam? Pista félénken felel:

– Úgy hínak, hogy: Gyere ide, Pista! A gyerekek nevetnek a padban.

– Csend – mondja a tanító bácsi,–, mit nevettek?! Jól felelt a Pista. Őt csakugyan úgy hívják: Gyere ide, Pista!

Pista felbátorodik. Annyira, hogy már hátra is tekint a pajtások közé. Alig várja, hogy ő is beülhessen a padba Cserepes Laci mellé. Lacival a nyáron együtt nyargalászott a réten. (…)

Gárdonyi Géza

Becsengetés (Részlet) Ezerszínű, kedves nyár: elszállt tarka lepke – Csitri-csivi fecskék sem ülnek az ereszre… Hosszú, nagyvakáció: már csak emlék, álom – Szép volt, jó volt, s hogy eltelt, kicsit még sajnálom. De szólít az iskola, s padok, térkép, tábla ha tehetnék, futnának elénk az utcára.

Mint egy nyüzsgő hangyaboly, olyan lett az osztály, s csupa kérdésekből állunk: „… hát te hol nyaraltál?

…tenger? …tábor? …fenyvesek?...” Emlékek cikáznak: egy-egy fényes darabja az elsuhant nyárnak. Nézzük egymást kacagva: „– Pityu, hogy megnőttél!... – Kati, Palkó, te talán kávéban fürödtél?!...”

Molnos Lajos

Iskolába!

Részlet