Page 70 - ezsterlanc_bori_egybe

68

Azután Király bácsival találkoztunk, a ka-nász-számadóval.

– Hová mentek, gyerekek? – Csak ide, a szomszédba... Az öreg felnézett az égre.

– Hát én nem mondok semmit, de ipar-kodjatok, mert újjan idő gyün, hogy megem-legetitek...

– Sietünk, Király bácsi.

Igazán siettünk volna, de úgy megbámul-ták takaros betlehemünket, úgy tartóztattak bennünket, etettek, itattak (ne mondják a szomszéd faluban, hogy nem látták szívesen gyerekeiket), és főleg úgy tömték a perselyt, hogy se láttunk, se hallottunk.

Pedig közben feltámadt a szél, lenyomta a felhőket, és szitálni kezdte a havat a fekete éjszakában. Ezt azonban a házak között alig lehetett érezni, de amikor kiértünk a szabad mezőkre, belénk mart, és engem, aki a betle-hemet vitte, majd belelökött a patakba. – Egyenest! – vezényelt Jancsi, aki nagy ló-kötő volt, de a szíve a helyén –, ha a nyárfás utat elértük, nincs semmi baj. – Nem kellene visszafordulni?

– Nem! – üvöltött Jancsi –, engem agyon-vernek, ha nem leszek ott az éjféli misén. Az idő és a tér elveszett. A nagy subákat majd a földre nyomta a szél, a hó vágott, mint a jeges vessző, és reszketve izzadtunk, ijedt kis erőnk utolsó megfeszítésével.

Vánszorogtunk. A kis betlehem oldalát már feltépte a szél, és kísértetiesen csapkod-ta a papírt, miközben a toronyban a kis bá-dogcsengő néha megkondult, mint a lélek-harang.

Nem tudtuk, hol vagyunk, és szívünk kö-rül halálos hidegen bujkált a félelem. – Megfagyunk – mondta valaki, mire Ben-ce Gábris leroskadt a hóra, és sírni kezdett, de sírását elkapkodta a sikoltó szél.

És csak álltunk. Összebújtunk Gábris kö-rül, a betlehem lecsúszott kezemből a hóra, és nem hittünk már semmiben, csak az el-múlás borzalmában, és már nem is voltunk. – Imádkozzunk! – mondta ekkor Péter, és ennek a szónak a mélységében egyszerre végtelen csend lett, és ebben a csendben alig hallhatóan, mégis világosan megérintett bennünket meleg szárnyaival a távoli ha-rangszó.

– Harangoznak – ordította Jancsi –, most már biztosan tudom az utat.

– Imádkozzunk! – mondta Péter és imád-koztunk.

És az éjféli misén már otthon voltunk. És azóta is, ha nagy baj van, és kiesik ke-zemből a betlehem, azt az imát mondom, és azt a harangszót hallom még ma is.

Fekete István alapján

1. a) Írd le az elbeszélés szereplőinek a nevét! ____________________________________

b) Ki meséli el a történetet? Keretezd be a nevét! Olvass fel erre egy bizonyító mondatot!

2. a) Bontsd részekre az olvasmányt a vázlat alapján!

1. Betlehemkészítés ______________________________________

2. A betlehemezés ______________________________________

3. Indulás a szomszéd faluba ______________________________________

4. Király bácsi tanácsa ______________________________________

5. Az eltévedés ______________________________________

6. A hazaérkezés ______________________________________

b) Tegyetek fel egymásnak kérdéseket a betlehemezésről! Egyet-egyet írjatok is le!