Page 73 - ezsterlanc_bori_egybe

71

egyszer a kirakatban a sárga kutyát, ami százhetvenhat forintba került, aztán vettem helyette öt gesztenyét magamnak. Ott talál-koztam a Bauer Tündével, akit óvodás ko-rom óta nem láttam, és ezért megkérdeztem tőle, hogy mi van. Bauer az óvodával kezdte, de mondtam, hogy csak a végét mondja, erre kiderült, hogy az ő bábszakkörük nyerte a megyei vetélkedőt, és a Kutyaparádéban ő volt a zöld kutya, még a tévében is mutatták. Mondtam, hogy nem láttam, erre elvitt az is-kolájukba, és megmutatta az összes kutyát, még ugatott is nekem. Mondtam, hogy mi-lyen rég szeretnék bábozni, de biztosan nem

tudnék ilyen helyes kutyákat csi-nálni, mert az nagyon nehéz le-het. Á, mondta Bauer, nem ne-héz az, és elkezdte magyarázni, hogy hogyan kell. Sokáig ma-gyarázta, és közben kiszabta egyedül, igaz, hogy pirosból, de adott hozzá mindent, hogy majd varrjam össze és tömjem ki ma-gam. Otthon anyukám annyira meg volt hatva, hogy mégiscsak hallgattam rá, és magam csiná-lok ajándékot az Ancsurnak, hogy mindjárt nekiült és össze-varrta és kitömte. De a ping-ponglabdát, amiből a szeme lett, én fűrészeltem ketté.

Ancsurnak csak csütörtökön lesz a születésnapja, de én már ma megmutattam neki a piros kutyát. Azt mondta, hogy sokkal szebb, mint a sárga a kirakatban, és ő biztosan nem tudna ilyen helyes kutyát csinálni. Á, mondtam az Ancsurnak, nem nehéz az, majd megtanítom rá.

Janikovszky Éva