Page 116 - 7szinvirag_borito_sima.indd

A cinegefészek

Bíz az régen volt, mikor én életemben elô-ször álmodtam sarkantyús csizmával, de még most is sírhatnékom van, ha rágondolok, hogy milyen rossz volt abból a gyönyörû álomból fölébredni.

Hullott a könnyem, mint a záporesô, és szegény szülém még friss lángossal sem tudta elállítani.

– Haj, édesanyám – szóltam hozzá –, ha énnekem sarkantyús csizmám volna! Édesapám éppen akkor lépett be a szo-bába.

Nyakában volt a csíkos tarisznya, vállán a nyitókapa, indulóban volt a szôlôbe.

– No, gyermekem, jössz-e velem her-nyót szedni? – kérdezte tôlem.

Nem szóltam semmit, édesszülém felelt helyettem:

– Nem szeret ez már menni sehová, csak ahol a sarkantyús csizma terem. – No, az pedig éppen a szôlôben terem – mondta komolyan édesapám.

De már akkor fogtam is a kezét, húztam is kifelé az ajtón, hogy el ne vigye valaki a sarkantyús csizmát, mire kiérünk.

Én egy nyúlugrással elôbb kiértem, mi apám. Kíváncsian néztem körül. A veny gék még aludtak a homok alatt, de a barac fák már fölébredtek, föl is öltöztek men asszonyruhába, jókedvû méhik zümmögtek a virágokon. Hane sarkantyús csizmát nem láttam sehol. Sz ladtam is gyanakodva apámhoz.

– Apám, melyik fa termi a sarkanty csizmát?

– Mindjárt, gyermekem, mindjárt – m solygott, azzal lerakta holmiját a na eperfa árnyékába, és megfogta a kezem. No, gyere velem!

Kimentünk a szôlô végére, o megálltunk a körtefa alatt.

Telis-tele volt az fakadó bimbóval, mi csillaggal a Tejút.

– Látod-e ott azt a cinegefészket mutatott föl apám a fa tetejére. – Látom.

– No, hát abban van a te sarkanty csizmád.

Ránéztem apámra. Tudtam, hogy am ô mond, az olyan igaz, mint a nap égen.

Mégis elszomorodtam egy kicsit.

114

ô maga is meglátta a napvilágot. S bármi-lyen furcsa, néha még a tojásának a rajzo-lata is hasonló a nevelômadáréhoz. No, aztán kikel a kis kakukk, még toll sincs rajta, pihe se, már dolgozni kezd. Kidobál mindent, amit a fészekben talál. Tojást, mostohatestvért egyaránt. Aztán nekikezd nôni, s nemsokára már jóval nagyobb, mint a nevelôszülôk.

– És azok nem veszik észre a csalafin-taságot?

– Nem tudom. Tény az, hogy fölnevelik. Még akkor is hordják neki a táplálékot, amikor már akkora, hogy ki kell ülnie egy ágra, mert nem fér el a fészekben.

Ezek után azt hihetnétek, hogy a k kukk káros madár, hiszen egy tojó tizen tojást is lerak, mindet más fészekbe, s a ból a tizenöt fészekbôl sok-sok kis has nos madárivadékot 1 lök ki a kakukkfi. ha aztán jönnek a szôrös hernyók, azok semmilyen más madár nem pusztítja, cs a kakukk. S akkor azt mondhatjuk: hasz felmérhetetlen. Hát így vagyunk ezzel hasznossággal.

Lázár Erv Részlet az Öregapó madarai címû mûb

1 ivadék: utód