Page 121 - 7szinvirag_borito_sima.indd

A süncsalád

Meleg este van. Szellô alig motoz a bo-korban, és a hold hosszú, ezüstös szálakat szô a levelek közé. A nyitva felejtett kert-ajtó felôl zörgés hallatszik. Mintha halk léptek nesze verné fel a földön lapuló csön-det. Hol elhallgat, hol erôsödik. A láthatat-lan jövevény közeledik.

Ez nem tréfadolog! Valaki idegen jár a kertben. Most már szuszog is, prüszköl és fúj, mint aki dühös.

Aztán halk, röfögésre emlékeztetô hang üti meg a fülünket, s egyszerre elôbukkan a homályból a holdfénytôl megvilágított füvön egy termetes sündisznómama és négy kicsinye.

Szépen sorjában ballagnak a közeli sárgabarackfa alá, és a lehullott gyümölcs-bôl kezdenek lakmározni. Csámcsogva, mohón esznek. Láthatóan szörnyen ízlik nekik a vacsora. Éhesek.

Az öreg sündisznó vagy másfél arasz, vaskos termetû állat. A kicsinyek tökéletes másai, valóságos játékszerek. Születésük idején tüskéik még fehérek és puhák, nem sértik meg az anyaállat testét. Mikor meg-nônek, a tüskék homlokuktól farkukig bo-rítják hátukat, ha megijednek, menten összegömbölyödnek. Az összegömbölyö-dés nem okoz a sündisznónak fáradságot, mert rendkívül erôs hátizmai vannak.

A vadkörtén, vadalmán kívül persz megeszi a sündisznó a nemes gyümölcsö is. Nem veti meg a rovart, gilisztát, csigát De megfogja és megeszi a békát, kígyót sôt a fürge egeret is. Hegyes, erôs foga igazi rovarevô fogak.

A sündisznó igen sokat eszik. Kell is bôséges táplálkozás, mert télre sok hájr van szüksége, amikor ôsszel a zord hide elôl elrejtôzik, és mély álomba merül ta vaszig. Ez alatt az idô alatt bizony fel se ébred, és semmit nem eszik.

Téli szállás építésére szalmát, szénát száraz falevelet, mohát hord össze nag rakásba, és ezen belül készíti el gondosa kibélelt vackát. De földben gyökerek al is kapar lyukat, s itt alszik összegömbö lyödve, egyedül, mert ôszre már a gyere kei felnônek, és külön-külön élnek erdôn mezôn, ligetben és a kert bokrai között.

Tasnádi Kubacska Andrá

Itt szarvas járt. Kis unokám, menjünk utána friss nyomán. Figyeld csak, milyen tiszta nyom: puha földön járt, nem havon. Itt mint szétnyíló kagyló, olyan. Itt repedt szív formája van. A lépte mindenütt nyugodt, nem ûzte senki, nem futott.

Nézd, itt megállt, mohot kapart, itt meg kôris-kéregbe mart. Szép halkan rakd a lábadat, ne roppants száraz ágakat. Most fényességbe tér utunk, zúzmarás tisztáshoz jutunk. Odanézz: ott áll a csodás – s körül ragyogás, ragyogás...

Áprily Lajos

Erdei út