Page 108 - hetsznvilag.indd

Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári pállal találkoztam, mond-tam neki, hogy menjen Jókaihoz, s ott vár-janak meg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatalember volt. Bu-lyovszky Gyulát meghítam Jókaihoz, a töb-bieknek meghagytam, hogy az érkezôket tartsák itt, míg vissza nem jövünk.

hazamenvén elôadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról. társaim beleegyeztek. Bulyovszky és Jókai prokla-mációt 1 szerkesztettek. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony 2 van benne; egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna. – Jó jel! – kiáltánk föl egyhangúlag. Amint a proklamáció elkészült, s induló-félben voltunk, azt kérdém: micsoda nap van ma?

– Szerda – felelt az egyik.

– Szerencsés nap – mondám –, szerdán házasodtam meg!

Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mindkettôt riadó tetszéssel fogadták. A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot.

Elôször az orvosokhoz mentünk. Szakadt az esô, amint az utcára léptünk, s ez egész késô estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtûz; a víz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölol-vasta Jókai a proklamációt, és én elmond-tam a nemzeti dalt. innen a mérnökökhöz, ezektôl a szemináriumba 3 , a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egya-ránt percenként növekedô sereg. A szemi-nárium csarnokában elénk állott egy pro-fesszor, és azt mondta:

– urak, a törvény nevében…

többi szavait elnyelte a sokaság menny-dörgô kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott.

A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. Közülük Vidács emelt szót. Jókai ismét fölolvasta a proklamációt s a 12 pontot, s én velem elszavaltatták a nemzeti dalt. A refrénben elôjövô „eskü-szünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.

– most menjünk egy cenzorhoz 4 , és vele írassuk alá a proklamációt és a nemzeti dalt! – kiáltott valaki.

– cenzorhoz nem megyünk – feleltem, – nem ismerünk többé semmi cenzort, el egyenesen a nyomdába!

mindnyájan beleegyeztek és követtek. Landerer nyomdája volt legközelebb hoz- zánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidá-csot és engem kineveztek küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. megtettük ezt a nép nevében, s a 12 pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték.